Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Szegedy-Maszák Mihály: Édes Anna: regény és/vagy példázat

Efféle azonosításhoz mindenekelőtt az szolgáltathatna alapot, hogy a tárgyalás során Moviszternek ugyanaz a latin nyelvű szöveg jut eszébe, amelyik a regény élén afféle jelige (mottó) szerepét játssza. A különbség azonban számottevő. Az orvos két mondatot idéz föl magában, melyek közül a második vonatkoztatható a címszereplőre: „Et animas pauperorum tuorum ne obliviscaris in finem” - föltéve, hogy az olvasó a „szegény” szót csakis Édes Annával hozza összefüggésbe. A regény első lapján azonban sokkal hosszabb idézet található a Rituale Románamból. „Oremus pro fidelibus defunctis.” Ezek az első szavak Vizy Kornélra és feleségére is utalhatnak, hiszen ők haltak meg. Az „Absolve Domine” is érthető éppúgy az ő, mint a címszereplő feloldozását hirdető üzenetként. Nem nyilvánvaló, kire céloz a „miserere ei” „parce ei” könyörgés második szava, hiszen a meggyilkolt és a gyilkos közös nevezőre kerül, s akkor már nem állítható szembe egymással gyilkos és áldozat. Az orvos szavai egy szereplőhöz tartoznak, míg a hosszabb idézet a regényt értelmezi. Moviszter állásfoglalása talán viszonylag egyértelműsíthető volna - bár ha komolyan vesszük az orvos keresztény hitét, akkor még ez is kétségbe vonható -, a regény jelentése viszont éppúgy semmiképpen nem, mint ahogyan a jeligeként feltüntetett szövegé sem.

Kosztolányi nem igazán rokonszenvezett azzal, ha egy műben valamelyik szereplő olyan „ügyvivő” hatáskörét vállalja magára, kinek szavai „írott malaszt, prédikáció” hatását keltik.25 Az ő eszménye kizárta a tanítói célzat érvényesítését: „Az irodalom” - írta 1932-ben - „amennyiben megérdemli ezt a nevet, szerves és titokzatos, akár a természet, s lehullanak róla a kenetes erkölcsi tanácsok".26 Az 1920-as években ugyan tagadhatatlanul éreztette hatását az eszmeregény divatja - Magyarországon ekkor kezdődött Aldous Leonard Huxley műveinek túlértékelése -, de egyszerűsít az olyan olvasó, aki az Édes Anna IX. fejezetében idézett vitát a szerző által helyeselt és elítélt vélemények szembesítéseként fogja fel. „A kommunistáknak is az volt a hibájuk, hogy egy ideált meg akartak valósítani. Egyetlen ideált se szabad megvalósítani. Akkor vége.” Ezt a kijelentést éppúgy nem célszerű kiszólásként értelmezni, mint Moviszternek az emberiség megváltására vonatkozó, ugyancsak Tatár Gábornak szóló érvelését: „Az emberiség holt fogalom. És figyelje meg, tanácsnok úr, hogy minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják a családi szenté25 Lásd.: Dumas, A kaméliás hölgyének Magyar Színházbeli előadásáról szóló cikkét - Színház és Divat, 1916, augusztus 27 - és Ibsen, A kis Eyolf című drámája, Kamara Színházi bemutatójáról írott kritikáját - Új Idők, 1929, január 1. - Kötetben közli Réz Pál: Kosztolányi, Színházi...: 1, i. m., 165-167, 197-200, i. h. 166, 199.

26 Pesti Hírlap, 1932, április 24. - Kötetben: Kosztolányi Dezső, Nyelv és lélek, válogatta Réz Pál, Budapest, Osiris, 2002, (Osiris klasszikusok), 376.

305