Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Szegedy-Maszák Mihály: Édes Anna: regény és/vagy példázat

A cseléd önazonossága kétségesnek tűnik föl. Egyrészt kicserélhető, másfelől a gazdájához hasonul: „Büszkélkedni kezdett arra, hogy gazdái sokkal vagyonosabbak, mint Moviszterék és Drumáék. [...] A szitát »a mi szitánknak, a dugóhúzót »a mi dugóhúzónk«-nal< nevezte, mely mindig szebb volt, mint a fontieké” (X. fejezet). E részlet Németh G. Béla értelmezésének a helytálló voltát bizonyítja, ki így fogalmazott: „Az úr-cseléd viszony a jelenség, a kiszolgáltatottság a lényeg. [...] ahol rabok és rabtartók vannak, még az utóbbiak, Vizyék is szerencsétlenek”11 „A »kizsákmányolás«” - így szól Nietzschének, egy Kosztolányi által már 1904-ben méltatott,12 művének sarkalatos állítása - „nem a romlott vagy tökéletlen és kezdetleges (primitíven) társadalomhoz, hanem az élet lényegéhez (Wesen) tartozik, mint szervi alapműködés, a hatalom tulajdonképpeni akarásának, pontosan az élet akarásának a következménye".13 Talán még Balassa Péter párhuzama sem teljesen indokolatlan Woyzeck alakjával, noha föltevésének megalapozottsága - „mivel Kosztolányi 1928-ban tette közzé a Danton halála fordítását, nem elképzelhetetlen, hogy munkálatai, tehát a 20-as évek idején elolvasta a Woyzecket is”14 - aligha bizonyítható.

A címszereplő igazának hangoztatása egyszerűsítés, mely elfedi azt, hogy a regény mindkét fél számára romboló hatásúnak mutatja a kiszolgáltatottságot. Erre enged következtetni, hogy amikor Édes Annát felelősségre vonják, úrnőjétől elsajátított módon viselkedik: Jaj - mondta jaj - kétszer, s végigsimította haját azzal a modoros-eszelős mozdulattal, melyet az asszonyától tanult.” (XVIII, fejezet).

Vitathatatlan, hogy a történetmondó már a gyilkosság elbeszélése, sőt Patikárius Jancsi megjelenése előtt gúnnyal minősíti a középosztálybeli háziasszonyokat, de túlzás azt állítani, hogy „a figurák, amelyek elénk sürögnek, egytől-egyig a korlátoltságot, önzést, nagyképűséget és gerinctelenséget demonstrálják”.15 Vizy Kornélt kétségkívül fűti a vágy, hogy ugorjon „egyet azon a ranglétrán, melynek legmagasabb fokán már tíz éve megtorpant”, de jellemzéséhez az is hozzá tartozik, hogy „kitűnő hivatalnok volt, szorgalmas, lelkiismeretes is. Ezt a föllebbvalói és alárendeltjei egyaránt elismerték. Még a szociális érzék sem hiányzott belőle” (V. fejezet). Húszéves házasságát beárnyékolja, hogy egyetlen gyermeke, Piroska, hatéves korában meghalt, és felesége jellemét is meghatározza a boldogtalanság: „Vizyné a kislány halála után szanató11 Németh G. Béla, Küllő és kerék : Tanulmányok, Budapest, Magvető,1981, 217-218.

12 Kosztolányi Dezső levele Babits Mihálynak, Szabadka, 1904. augusztus 11 = Kosztolányi Dezső, Levelek - Naplók, egybegyűjtötte, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Réz Pál, az 1933- 1934-es naplót sajtó alá rendezte Kelevéz Ágnes és Kovács Ida, Budapest, Osiris, 1996, 34.

13 Nietzsche, Friedrich Wilhelm, Jenseits von Gut und Böse; Zur Genealogie der Moral, Leipzig, Kröner, 1930, (Kröners Taschenausgabe, 76), 200.

14 Balassa Péter, A látvány és a szavak: Esszék, tanulmányok, 1981-1986, Budapest, Magvető, 1987, 121.

15 Kodolányi, i. m., 49.

301