Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Szegedy-Maszák Mihály: Édes Anna: regény és/vagy példázat

rendjét egészében elvetették: „A személyiségelvű magatartással való szakítás lehetett volna itt csak a helyes felelet: igényébredés a nembeliség törvényei szerint való gondolkodásra”.6 Ilyen szemszögből tekintve az a tétel szolgált alapul az értelmezéshez, hogy „Édes Anna nemcsak gépalkatrész, hanem, áru is”7 vagyis a címszereplő eszményt testesít meg, ami természetesen kizárja a regényszerűséget: „Valóban az volt: evilági szent. A minőségi emberség, az értékemberség letéteményese”8 Azért torzít e jellemzés, mert a címszereplőt kiszakítja a szövegkörnyezetből, nem vesz tudomást a szereplők közötti viszonyról, így arról sem, hogy „Annát távolról sem »csábítja el« erőszakosan Jancsi”.9

A példázatos olvasás nem ismer árnyalatokat, amelyek pedig fontos szerepet játszanak olyan műben, amely figyelmet szentel annak, mi megy végbe a szereplők tudatában. „Anna félt egy kicsit, de nagyobb megtiszteltetésnek érezte az úrfi közeledését, és jobban félt attól, hogy visszamegy, mint attól, amitől tulajdonképpen félt” A „Vad éjszaka” című tizenkettedik fejezetnek ezt a megállapítását csak nyomatékosítja a Patikárius Jancsi nézőpontját tükröző folytatás, mely Édes Annát nem áldozatnak, inkább kezdeményezőnek tünteti föl: „Mikor át próbálta kapni a derekát, úgy hátralökte, hogy az ágy belenyekkent. [...] Nini, nem is úrfizta. Ügy látszott, hogy egészen úrrá lett az ágyban. [...] Jancsi a fejét belefúrta a párnába, [...] hirtelenül egy kar kulcsolódott a nyakára, magához szorította, oly erősen, hogy szinte fájt. Nem kapott lélegzetet. Lassan merült el a gyönyörűségbe, hagyta, hogy belenyomják ebbe a langyos, bágyasztó folyadékba, és megfulladjon lenn, a mélyén, mint egy kád cukrozott tejben.” A jelenetnek önéletrajzi felhangja is lehet, legalábbis Kosztolányiné könyvének a következő mondatai alapján: „Tizenhat éves. [...] Ángyán Béla - a gyógyszerész-gyakornok - elvezeti a »pólai lány«-hoz. [...] Azután egy cselédhistória következik, otthon, a házban. Éjszakánként, harisnyában kilopózik az engedelmes, kedves tanyai lányhoz, azután egyszerre észreveszi, hogy a lány sokat sír, s egy napon elmegy, szó nélkül otthagyja a szolgálatot”.10

Édes Anna és Patikárius Jancsi éjszakai együttlétében a férfi játssza az alárendelt szerepet, s még a groteszk humor is őt tünteti föl kiszolgáltatottnak:

„A lábánál mozgott valami: egy fekete folt.

Riadtan szólt:- Mi az?- A csirke. Hess, te - tapsikolt Anna, s a csirkét lekergette, és az elrebbent az ágyról a konyha egy sarkába, s ott csakhamar elaludt állva.” (XII. fejezet).

6 Király, i. m., 61.

7 Bóka László, Kosztolányi „Édes Anná”-ja : [előszó] = Kosztolányi Dezső, Édes Anna, Budapest: Szépirodalmi, 1963, 25.

8 Király, i. m., 153.

9 Barabás Judit, Édes Anna = Tanulmányok Kosztolányi Dezsőről, szerk. Kulcsár Szabó Ernő - Szegedy-Maszák Mihály, Budapest, Anonymus, (Újraolvasó), 143-157.

10 Kosztolányi Dezsőné, Kosztolányi Dezső, Budapest, Révai, 1938, 99.

300