Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Sípos Lajos: A Nyugat és a „forradalmak” kora
hogy a destruált magyarság hazája földjét sem szeretni, sem megvédeni nem tudta, még mindig fenntartja akkori véleményét?”13 Babits, aki semmiképpen nem akarta gyöngíteni a Nyugatot, politikailag és íróként elhatárolódott az új világ intézményeitől; nem csak Tormay Cecile ajánlatát utasította el, de annak érdekében is mindent megtett, hogy a folyóiratot erőszakosan szerkesztő Os- váttal se kerüljön sor szakításra. Osvát változatlanul a 19. századi klasszicizmust tekintette normának. Folyamatosan a felfedezés permanens izgalma hajtotta, az egyéniség lázadását, a lázadás megvallását kívánta a verstől, a szavak egybefűzésének módját tekintette mércének, a „fogalmazás”-t, ahogyan annak idején mondta Kassáknak. Határozott stíluseszménye volt. Babits - Szabó Lőrinc, Erdélyi József és Sárközi György pályakezdésének legközelebbi tanújaként - pontosan tudta, hogy az új nemzedék „másféle élmények és életviszonyok” között indul, az érzéseknek és látásnak „új módja” jellemzi őket. Érzékelte a verseszmény megváltozását, az egyéni jelhasználatra törekvést. Ugyanakkor változatlanul kereste a szöveg hátterében felsejlő szemléleti formát, e szemléleti forma adekvát megjelenítését. A „kifejezését és a „formulá”-t tartotta fontosnak. A Nyugatot az önértékű irodalom lapjának akarta megtartani.141920 után Babits egyre kevésbé tudta érvényesíteni szemléletmódját a lapban. 1921-ben nem tudta elhelyezni György Oszkár verseit, 1922-ben Osvát elutasította Bé- kássy Emma és Aradi Szabó István munkáinak közlését, 1923-ban és 1924-ben eredménytelenül lépett fel György Oszkár, Szabó Lőrinc és Sárközi György esetében is. 1920 és 1926 között a Nyugat első nemzedéke is kiszorult a folyóiratból. Ebben a periódusban Tóth Árpádtól egy, Juhász Gyulától hét, Füst Milántól tizenegy verset közölt a Nyugat. Ugyanakkor mintegy száz költőtől hozott verset Osvát. Az abszolút kezdők (József Attila szavait ismételve) „hülye versei" előtt nyitotta meg a lapot. Ebben a hét évben Gellért Oszkártól közölte a legtöbbet, szám szerint hetvenkilenc alkotást, őt Kovács Mária követte harmincöt verssel. Osvátnak nem az önelvű irodalom, hanem az öncélú felfedezés volt a vezéreszméje. A Nyugat mindezen közben és mindezek ellenére hűséges maradt eredeti célkitűzéseihez. Elutasította Szabó Dezső erőszakos és diszkriminatív nemzet értelmezését, Tormay Cecile és a kurzus hivatalos ideológiáját, a magyar kul- túrfölény gondolatát és az erőszakkal is megvalósítandó revízió elvét. Változatlanul „elvszerű”-en volt liberális a folyóirat; „tökéletes függetlenség”-gel szemlélte a világot, elvetette a politikát, „a minden újat elgáncsoló maradiság”-ot éppúgy, „mint a szükség nélküli vagy ki nem érlelt forradalmakat”.15 Babits egy másik írásában, 1925 őszén, az Új klasszicizmus felé című esszéjében a liberalizmus, a függetlenség és a politika mentesség eszméjét még kiegészítette az 13 „Engem nem látott senki még": 2, i. m., 439-440. 14 Sípos, Új klasszicizmus felé..., i. m., 212-222. 15 Babits, A Vörösmarty Akadémiáról, = B. M., Esszék...: 2, i. m., 132. 286
