Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Sípos Lajos: A Nyugat és a „forradalmak” kora

lakott önálló Erdély helyett az Ó-Romániával, azaz Havasfölddel és Moldvával való teljes és feltétlen egyesülést akarták. Olyan térképek kerültek forgalomba, melyeken a Nagyrománia határát a Tisza, az új Csehszlovák és Délszláv államhatárát északon Vác, délen Pécs fölött húzták meg.

Az 1918 novemberében megalakult, és novemberben, decemberben ülésező Vörösmarty Akadémia már ekkor befejezett ténynek tekintette az ország jelentős részének annektálását. Az Akadémia tagjai közül leglátványosabban Babits fogalmazta meg 1919 februárjában, Az igazi haza. Cikk a Szózatról című írásában, a territoriális és történelmi elvű haza fogalom helyett a kultúra-elvű és vállaláson alapuló haza-értelmezést. E szerint - Babits 1925-ös visszaemlékező szavait ismételve — a Társaság centrumot akart adni a „politikamentes és nemzeti kultúrának, meg akarták szerkeszteni a Magyar Olvasókönyvet, amely biztosíthatta volna a magyar ajkúak „közös kultúréletét”, „egységbe" foghatta volna azt, „amit a kard és ágyú dúlt és szaggatott szét’!10 A Nyugat írói várakozással tekintettek az új korszak elé. A remény rövid időre háttérbe szorította a területi veszteségektől való félelmet, az országromlás veszedelmének Hőérzetét.

1919 novemberében, amikor több mint hathónapnyi szünet után újból megjelent a Nyugat, az ismerős forma azt sugallta: a folyóirat tovább él. Az elmúlt időszak irodalom felfogásának megléte is ezt erősítette. A folytatást idézték a szerkesztők is: az első két számban, a Bécsben élő Ignotus mellett Babits, 1920. január 1-jétől Babits és Osvát jegyezték a lapot.

A Nyugat azonban 1919 őszén mindenképpen új helyzetbe került. A folyóirat preferenciális olvasótábora az ország területének csökkenésével megcsappant. Megváltozott a lap státusa is. Egyrészt nem maradt a magyar irodalom fő fóruma többé, az utódállamok szerzői ugyanis a regionálisan szerveződő folyóiratokat keresték. Másrészt megváltoztatta a lap pozícióját a minden oldalról megtapasztalható ellenségesség. A Budapesti Szemlében Négyesy László 1920-ban megkérdőjelezte a folyóirat ragaszkodásának őszinteségét a nemzeti jelleghez és az irodalmi hagyományokhoz. Beöthy Zsolt, Berzeviczy Albert, Császár Elemér 1920-ban és 1921-ben a háborút előidéző és követő időszak szellemi válságát a Nyugat számlájára írták. Az Új Nemzedék, a Nép, a Virradat, a Szózat és A Cél 1919 őszétől 1922 végéig hevesen, vádaskodón szólt, a folyóiratnak róva föl az „irodalmi patkánylázadás”-t, a pacifizmusával az I. világháborúban és az ország szétdarabolásában való bűnös részvételt.11 Felerősödtek a Nyugat-ellenességben az antiszemita érvek. Az érzelmi antiszemitizmus, mely az első időszaktól kísérte a Nyugatot (Schöpflin Aladár 1917-es, 1918-as

10 Babits Mihály, A Vörösmarty Akadémiáról = B. M., Esszék, tanulmányok: 2, sajtó alá rend. Belia György, Budapest, Szépirodalmi, 1978,131-136.

11 Sípos Lajos, A Nyugat „csendes válsága" 1923-ban = S. L., Új klasszicizmus felé..., Budapest, Argumentum, 2002, 212-214.

284