Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Sípos Lajos: A Nyugat és a „forradalmak” kora
írásában), meg Gellért Oszkár (Ausztria-Magyarország mint békeközvetítő című cikkében). Babits a Kant és az örök béke című tanulmányában, az erkölcs diadalában és a Kárpát-medence népeinek megbékélésében reménykedett: „[...] soha sem éreztem annyira a kulturális testvériség demonstrálásának szükségességét - írta 1918 júliusában Emil Isacnak verset kérő levelére mint a háború óta és alatt.”7 Erről a jövőről a november előtti és utáni hetekben még senkinek nem volt határozott és biztos elképzelése. A Nyugatban, Bölöni György cikkében, a politikai elit cseréjére gondolva felmerült a néha már szakértelmiségiként dolgozó dzsentrik szerepvállalásának a lehetősége. Ugyanitt cikkeztek Marx tanairól, hiszen az európai értelmiségben és a szociáldemokrata pártokban egyformán az emberiség lehetséges útjának tekintették a köztulajdonon alapuló, közösségelvű társadalmi formát. Ez nem a Szovjet-Oroszországban megvalósult új rend iránti bizalmat jelentette. Lukács György a Szabadgondolat 1918. decemberi számában egyenesen elhárított a kommunista forradalmiság eszméjét. Abban azonban mindenki megegyezett: a frontról hazaözönlő katonák, a „nyílt antimilitarista propagandát űző galileisták”, a „szelíd filozopterek” és az „égő szemű metafizikusok” - amint Jászi Oszkár írta ezekre a napokra visszaemlékezve a Magyar kálvária-magyar feltámadás című könyvében,8 hogy rövidesen forradalom lesz. De „Micsoda forradalom [lesz] ez?” (kérdezte Babits november 1-jén a Nyugatban): „Polgári forradalom? Negyvennyolcas szabadságforradalom? Nacionálista? Vagy antinacionálista forradalom, vörösforradalom, szociálista, társadalmi? Magyar vagy emberi? Vagy épen a bolseviki anarchia szellemének első és még álcázott kirobbanása a Rend palackjából?”9 A Nyugat novemberi és decemberi számaiban közölt társadalomelméleti írások a magyarországi értelmiségi csoportok nyár végi kiáltványinak fogalom- rendszerével érveltek. Braun Róbert például Magyarország területi egysége és a nemzetiségek címmel arról írt, miként lehetne megőrizni Magyarország integritását a régi határok között. Ugyanezt az eszmét akarta képviselni a magyar kormány nemzetiségi minisztere, Jászi Oszkár a Román Nemzeti Tanáccsal való tárgyaláson. Ők tudták, ha egyetlen soknemzetiségű ország helyén több soknemzetiségű ország jön létre, akkor ezzel újabb viszályok forrása teremtődik meg. Ezenközben az önálló állam alapítására készülő csehek, szlovákok, délszlávok, románok köreiben a legradikálisabb politikai csoportok váltak hangadóvá. A románságon belül például azok, akik a Jászi-féle kantonális rendszer, vagy a magyaroknak adandó autonómia, esetleg a magyarok és románok által 7 Babits Mihály levelezése: 1916-1918, sajtó alá rend. Tóth Máté, Budapest, Argumentum, megjelenés előtt. 8 Jászi Oszkár, Magyar kálvária, magyar föltámadás: A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai, szerk., a szöveget gond. és a jegyzeteket írta Veres András, Budapest, Magyar Hírlap Könyvek, 1989, 46. 9 Babits Mihály, Az első pillanatban, Nyugat, 1918,21-22, 616-618. 283
