Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Sípos Lajos: A Nyugat és a „forradalmak” kora
_ Moszkvában telepedett le. Az emigrációban Kassák folytatta a Ma, majd a Dokumentum szerkesztését. Hatvány Lajos Jövő címmel politikai napilapot alapított. Komlós Aladár, Balázs Béla, Németh Andor a Bécsi Magyar Újságon jelent meg, a Kassai Naplóba írt Ignotus, a Tűz hozta Sinkó Ervin írásait. Az emigránsok érthető ellenszenvvel tekintették az berendezkedő új magyar társadalmat. Meg a Nyugatot is. Leghatározottabban a folyóirat egykori mecénása fordult a Nyugat és Babits ellen. 1922 novemberében hét, decemberben kilenc részes cikksorozatban támadta a valamikor neki kedves orgánumot és szerkesztőjét. Az emigrációba szorult szerzők, a történelmi fordulat ellenére, rövidesen és egymás után újból megjelentek a lapban. Déry 1920-ban már publikált a Nyugatban, 1921-ben rajta kívül Nádass József, Lányi Sarolta és Ignotus szerepelt itt. 1922-ben ugyanők, 1923-ban Hatvány Lajos kapott teret a lap hasábjain. 1924-ben, egy bizalmas igazságügyi körrendelet lehetővé tette néhány külföldre szorult író hazatérését. Ezt követően 1925-ben és 1926-ban Hatvány, Ignotus, Déry, Komlós, Pap Károly, Lányi Sarolta és Sinkó Ervin írását hozta a Nyugat. 1926-ra, amikor az állam elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy egyéni pertörléssel lezárja a korábbi korszakot, s lehetővé tegye az emigráns költők és írók hazatérését, visszatelepült Budapestre Kassák, Illyés, Nádass, Papp, Komlós, 1927-ben Hatvány.6 Eddigre a Nyugatban folyamatos közlésekkel, köztük Kassák Egy ember élete folytatásos közreadásával, helyreállt a magyar irodalom reprezentált teljessége. Akkor történt mindez, amikor a második nemzedék: Erdélyi József, Szabó Lőrinc, Sárközi György már színre lépett, s a Nyugat hozta a 18-20 éves József Attila első verseit. Az 1918 novemberétől 1926 végéig terjedő korszak-hipotézisre vonatkozó legfőbb érv talán a négy politikai időszakot megélő folyóirat szerkesztőinek lehetőség szerinti ragaszkodása az irodalmi műben megjelenő önérték perdöntő voltához, az egyéniség központú gondolkodáshoz, a liberális alapelvekhez, a kanti etikához. 1918. november 1-je előtti utolsó számokban több szerző az emberi méltóság eszméjét képviselte a történelemmel szemben. Mivel a háború mielőbbi befejezése látszott a legfontosabbnak, ezért ennek a lehetőségeit latolgatta ebben az időszakban Fenyő Miksa (Burián gróf üzenete és a Békefeltételek című 6 A közhiedelemmel szemben 1924-ben vagy 1925-ben nem hirdettek amnesztiát, csupán „bizalmas igazságügyi körrendelet” és „pertörlés" tette lehetővé egyes személyek hazatérését (Mezey Barna személyes közlése). Hatvány Lajost (előzetes konzultációk után), 1926 decemberében hívta haza Bécsből dr. Szabó László, bízva abban, hogy a „pertörlés” rá is vonatkozik majd. Hatvány december 9-én jelentkezett a törvényszéken, következő nap letartóztatták, 1928. február 1-jén bíróság elé állították, s bűnösnek mondták ki „a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló nemzetgyalázás bűntettében, hét évi fegyházra, 15 ezer pengő pénzbüntetésre ítélték, melyet a kúria harmadfokon másfél évi börtönre mérsékelt. Hatvány ebből kilenc hónapot le is töltött. - Nagy Sz. Péter, Hatvány Lajos, Budapest, Balassi, 1993, 83-90. 282
