Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Kulcsár Szabó Ernő: A Nyugat kultúrafogalma és kulturális orientációja
az a kölcsönös megértési igénye is, amely kezdetben a Kelet népébői24 25 vagy különösen a Hagyomány és egyéniségből™ kiolvasható. Jellemző a Nyugat némileg naiv modernizációs elgondolásaira, hogy Ignotus még e szinte karakterisztikusan elrajzolt folyamat mentén sem érzékeli a modernség önmaga ellen forduló folyamatainak veszélyét.26 Babits műveltségi kultúrafogalmától meglehetősen távol áll, hogy olyasféle történeti utat emeljen a kulturalitás lényegévé, amely a natúraközeli létmód elmaradottságától, a „kultúrálatlantól” kényszerítő erővel vezet el a modernség „kulturált” életforma-modelljéhez. Közelebbről is egy olyan modellhez, ahol nem az ember és a kultúra van kiszolgáltatva a natúrának, hanem úgyszólván a természet áll - mintegy e szolgálatra rendelve - az egyéni szabadság ésszerűen rendezett világának rendelkezésére.27 Éspedig nem valamiféle rousseau-i emlékezet okán, amely szerint a natúrából nem egyirányú az út a kultúrába, vagyis elvileg bármikor elveszíthető mindaz, amit a fáradságos módon elsajátított és mindig csak megtanulható kultúrának köszönhetünk.28 E fenyegető perspektívánál Babits számára, noha a kultúra nem tökéletesítheti az embert, mindig erősebbek a kulturális hordozottság humán potenciáljának nyomatékai. A civi- lizatorikus elemre hangolt kulturális materializmussal ellentétben Babits kulturális morfológiájában a modernizáció érthetően nem megszakításos innovációt leikéből ütközik ki sajátosságainak egyéni bélyege, már pedig csak arravaló politika útján lehet elérnünk és reméllenünk, hogy akik e hazában együtt élünk s a nemzetnek politikai tagjai vagyunk, ha lehet: nyelvben, s mindenesetre érzésben, gondolkodásban, világnézetben, kedvteléseinkben, törekvéseinkben, a dolgok sajátos felfogásában s egyéniségünk sajátos vonásaiban egyek legyünk.”: [Ignotus] I-s.: Utóirat: A perzekútor-esztétikáról, Nyugat, 1908,4, 227-228. 24 Nyugat, 1908,1,1-3. 25 Nyugat, 1908, 2,103-106. 26 Mindenekelőtt azt, hogy az így értett modernizáció ismét etnocentrikus pozíciókat fordít szembe egymással, amennyiben nehezen képzelhető, hogy a hasonulási kényszer alá vont „partikuláris” identitások igeneljék az egyik kulturális sajátszerűség (az euroamerikai) globális mintává emelését. Lásd erről utóbb: Rüsen, Jörn, Einleitung: Für eine interkulturelle Kommunikation in der Geschichte: Die Herausforderung des Ethnozentrismus in der Moderne und die Antwort der kulturwissenschaften = Die Vielfalt der Kulturen. Erinnerung, Geschichte, Identität: 4, hg. Rüsen, J. - Gottlob, M. -Mittag, A., Frankfurt M., Suhrkamp, 1998,18-21. 27 Heidegger példájával élve: ilyenkor „nem a vízierőmű van beleépítve a Rajnába, [...] sokkal inkább a folyó van beépítve az erőműbe. A folyó az, ami ő most az erőmű lényegéből az, ami, nevezetesen a víznyomás szállítója.”: Heidegger, Martin, Die Technik und die Kehre, Stuttgart, Klett Cotta, 2002, 15. 28 „nem annyira az értelem által válik ki az ember az állatok közül, mint inkább azon tulajdonsága által, hogy szabadon cselekszik [...] Miért csak az ember lehet félkegyelmű? Nem úgy áll-e a dolog, hogy ilyenkor visszatér eredeti állapotába, és hogy az öregség vagy valamilyen más baj elveszi tőle mindazt, amit tökéletesíthető volta [tkp. tehát a kulturális értelemben megtanulható volt - K. Sz. E.] révén megszerzett magának, s így az állatnál is mélyebbre süllyed, mert az állat semmit sem tesz magáévá, tehát nem is veszíthet el semmit.": Rousseau, Jean-Jacques, Értekezések és filozófiai levelek, vál., az utószót és jegyzeteket írta Ludassy Mária, ford. Kis János Budapest, Magyar Helikon, 1978, 96. 18
