Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Széchenyi Ágnes: A. Nyugat német mása: Jung Ungarn, Berlin, 1911
nem ennek hatalmas publikumnak szólt, hanem a politikailag és irodalmilag tájékozott érdeklődőknek, a politikai kabinetek és a szerkesztőségek beavatott, közvélemény befolyásoló közönségének. A Jung Ungarn két szerkesztője között az erős tipográfiai megkülönböztetésen túl egy erős, világváltó nemzedéknyi különbség is volt. Vészi József a birodalom szülötte, de már a monarchia neveltje volt, politikai szereplőként a szabadelvűség képviselője az új század elején is. A fiatalok felfedezője volt, a Budapesti Napló megalapítója. A Naplóban a század első éveitől kezdve a későbbi Nyugat prózaíróinak adott helyet, nála publikáltak a későbbi polgári radikalizmus képviselői, ő volt a nagyváradi lapoknál dolgozó Ady Endre, Bíró Lajos, Nagy Endre és Lengyel Géza felfedezője és Budapestre csábítója.17 Igen jó anyagi körülmények közt élő sajtómágnás volt, de nem a leggazdagabbak közül való, soha nem került föl a virilisták listájára. Vészi József 1907 végén családjával együtt kiköltözött Berlinbe.18 Azért kényszerült erre a lépésre, mert miután elvállalta a politikai patthelyzetben hatalomra jutó Fejérváry - „darabont” - kormány sajtóirodájának vezetését (1905), lassan elfogyott körűié itthon a levegő. Mint Vészi „hivatalos” életrajza mondja, a Budapesti Napló főszerkesztője kizárólag Fejérváry Gézának hozta meg az „áldozatot, hogy állami szolgálatot vállaljon”.19 A parlamenten kívüli erőként hatalomra kerülő kormány jelszava és létalapja az általános választójog volt. Vészi, aki nagy patrióta volt, egyszersmind a 19. századi liberalizmusra fölesküdött gondolkodó, ezzel a döntésével a szabadság elsősége, a jogkiterjesztés elve mellett voksolt. A sajtóiroda vezetője együtt bukott a - sem az ország- gyűlés, sem a közvélemény által nem támogatott - kormánnyal, és a személyét ért durva támadások miatt jónak látta néhány évre visszább húzódni. (A Jung Ungarnban használt hangja - talán éppen ezért - olykor meglepően aulikus volt.) Berlini életéről keveset tudunk. Önéletrajza szerint a német fővárosban öt pesti lap levelezője volt.20 Vészi József teljes személyes hagyatéka elpusztult olvasóra jutott egy lappéldány, 1850-ben 9-re, 1885-ben 5-re. Lásd még: Schenda, Rudolf, Volk ohne Buch : Studien zur Sozialgeschichte der populären Lesestoffe 1770-1910, Frankfurt, Klostermann, 1970.; Schreder, Stephan, Der Zeintungleser, Vienna, 1936.; Reallexikon der deutschen Literaturgeschichte: 4, begründet von Paul Merker und Wolfgang Stammler, Berlin - New York, Walter de Gruyter, 1984, 977-998. 17 Ady 1903-ban is elragadtatottan írt Vésziről még a Nagyváradi Naplóban, és 1915-ben is „lap-direktorom és fogadott apám”-ként beszélt róla. Vészi foglalkoztatta és röptette még Színi Gyulát, Kosztolányi Dezsőt, Csáth Gézát, Szép Ernőt, Kabos Edét, Hegedűs Gyulát, továbbá Jászi Oszkárt, Lyka Károlyt is. 18 Az Aradi Közlöny 1907. október 31-i száma adta hírül a 8. oldalon, hogy „Vészi kivándorol”. 19 Országgyűlési almanach, 1931-1936: ötszáz magyar élet, szerk. Lengyel László, Vidor Gyula, Budapest, Globus, 1932, 549. 20 Országgyűlési Almanach : Az 1935-1940. évi országgyűlésről, szerk. Haeffler István, Budapest, Haeííler István, 1940,169. 183
