Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT 1908-1919 - Széchenyi Ágnes: A. Nyugat német mása: Jung Ungarn, Berlin, 1911

nulmány - a terjedelmes Magyar irodalom a külföld előtt - már kifejezetten a Jung Ungarn előkészítésére íródott, hiszen egyértelműen a német közönséget célozza meg.8 Alaphangja a „Magyarországról való semmit nem tudás fájdalma” Az esszé végül azt az önostorozó kérdést teszi föl: ,,[n]em tapasztaltam-e önmagámon, hogy magyar neveltetésem és iskoláztatásom, évek során kizárólagosan csak magyar olvasmányaim ellenére az első igazán fejlesztő hatásokat a külföldtől kaptam? Ha a magyar is csak így jár, mit keressen akkor Magyarországon az idegen?” Dacos válasszal fejeződik be, azzal, „igenis van olyan mondanivalóm az európai számára, ami az ő világlátását teljesebbé teszi”. Hatvány publikációi között többet is találunk, amelyik az idegen nemzetek elé való kilépés gondolatát forgatja.

A Jung Ungarnon így szól az önmeghatározás, az alcím: Monatschrift für Ungarns politische, geistige und wirtschaftliche Kultur, s igen nagy betűkkel következik a címlapon Josef Vészi neve, mint Herausgebern, azaz főszerkesztőé. Az impresszum szerint a szerkesztőség Vészi József budapesti, Lipót körúti lakásán van. A szépirodalmi publikációkat viszont Hatvány Lajos berlini címére kell küldeni, a „belletristische Beiträge” szerkesztőjéül ugyanis Ludwig Hatványt tünteti fel a lap.9 A Jung Ungarn „fekete-vörös, magyaros ízű”10 fed- lapot viselt, tipográfusa a Nyugat-könyvek és ekkor már a Nyugat-címlap tervezője, a díszlettervező és iparművész Falus Elek. Az 1911-es Nyugat és a Jung Ungarn címlapja az összetéveszthetőségig hasonló, megegyezik a betűtípus, a fekete keret, s a négyzetbe foglalt szecessziós tulipános-virágos díszítés is. S mert a két folyóirat reflektált is egymásra, hirdette is egymást, s mert Hatvány Lajos személye közös, Jiök-Nyugatként is emlegették.11

A Jung Ungarn havi terjedelme változó volt, a borító adatai szerint 7 és 10 ív között mozgott. Budapesti előfizetők Sigmund Deutsch és társának12 üzletében,

8 Hatvány Lajos, Magyar irodalom a külföld előtt, Nyugat, 1910, 5, 273-293. - A közlés lábjegyzete szerint az írás rövidített változata a Neue Rundschau márciusi számában jelent meg. Felhívjuk az olvasó figyelmét, hogy a Nyugat-beli írás lényegesen eltér, a Könyvek és emberek című, 1971-es Hatvány kötetben közölt, azonos című publikációjától.

9 Egészen bizonyos tehát, hogy Vészi József ekkor már nem volt tartósan, életvitelszerűen Berlinben. Tudjuk azt is, hogy Hatvány Lajos is több hónapot töltött az évben itthon és másutt külföldön. Lásd: Hatvány leveleinek keltezését.

10 Lengyel Géza, Falus Elek és a Nyugat, Nyugat, 1932, 7, 417-418. - A sokoldalú Falus Elek (1884-1950) nemcsak tipográfus (Az Est markáns fejléce is tőle való), nem is csak könyvtervező (1909-től a Nyugat-könyvek többségének ő a megformázója), de díszlettervező is volt (Lengyel Menyhért: Taifun, Molnár Ferenc: A testőr - Vígszínház, 1909. és 1910.), a kecskeméti szőnyegszövőműhely vezetője, köz- és magánépületek dekoratőre, kiállításrendező.

11 A közel azonos címlap csak fél évig volt használatban a Nyugatnál, ekkor a budapesti lap váltott. A Nyugat ugyanis az első évbekben félévente cserélte a borítóját.

12 Ugyancsak Deutsch Zsigmond volt a kiadója az ezekben az ebben az évben viszonylag sokat Berlinben tartózkodó, sokat utazó Balázs Béla Halálesztétikájának is. Balázs első drámájának, a Doktor Szélpál Margitnak már a Nyugat (1909).

180