Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Kulcsár Szabó Ernő: A Nyugat kultúrafogalma és kulturális orientációja
más mellett élő, egyenrangú sokféleség lehetőségében alapozza meg, hanem a kultúra sokszínűségét megsemmisítő/eltüntető uniform civilizáció utópiájában. Az egységesülés korai ideológiái közül Ignotus Spenglerrel vitázó elképzelése itt pusztán azért érdemel említést, mert az egyik legelső azok sorában, amelyek a kultúra intellektuális és művészeti teljesítményének (vagy az iránta való szükségleteknek) a nélkülözhetősége jegyében előlegezik meg a kultura- litás világbékéjét. Éspedig olyan folyamat logikája szerint, amelyben még Kína „civilizációja” is Európa és Amerika „kultúrájának” szupremáciája alá hajlik(!). „A technika meg tudja teremteni azt, amit az intellektus nem tudott: Az emberiséget. [írja 1927-ben] A gyorsaság, mellyel az emberek egymáshoz eljutnak, többet jelent, mint kényelmet: összetartozást jelent, [...] egymással való elke- veredést. Lehetetlen lesz egy földtekén, melynek minden talpalata ismert s két nap alatt elérhető, hogy egy nép is külön éljen a többitől, egy sors is érintetlen maradjon a többitől, egy szerencsétlenség is megmaradhasson megsegítetlen. [...] Ez az, amit Spengler elfelejt, mikor mára is el tudja képzelni, mit a múltban tapasztalni vél, hogy kulturált elvesznek s kivesznek a népek pusztulásával vagy megöregedésével [...] Mire ez ma megtörténhetnék, rég összeházasodott az egész világ, több új néppé vagy egy közös emberiséggé [...] Spengler [...] tán még személyes életében fogja megérni a csodát, hogy az egész világ egy város lesz s ennek civilizációjából fog kifejlődni a kultúra. A világkultúra - az első, mióta világ a világ. S köszönhető lesz annak az Amerikának, mely útnak lendítette üzletiséggel s technikával, intellektualitás és művésziesség nélkül.”22 Ebből az okfejtésből nemcsak az a kölcsönös akceptancia-igény hiányzik, amely szemléleti vezérfonalát adja Ignotus más, kulturális tárgyú írásainak - legjobb példáiban a „többféleképpen lehetünk magyarok” szép elgondolásának konzisztens kultúraköziségét hirdetve.23 Hiányzik belőle a történelmi tapasztalatnak 22 Ignotus, Amerika s a kultúra, Nyugat, 1927,13, 20. - Ignotust természetesen nem Spengler kapcsán foglalkoztatják először a kulturális egységesülésben rejlő lehetőségek, de 1913-as álláspontja szerint az intellektualitás/ráció és a művésziség még nem látszik nélkülözhetőnek: „...elgondolva, hogy a mai lehetőségek és mozgatók közepett, a fejlődések mily gyorsak szoktak lenni, el sem lehet gondolni, hogy mily hamar mi lesz e kezdetekből. Csak a nevét lehet előre tudni: világművészet lesz, s ezen belül, utoljára, de legtetejéül: világirodalom.": Ignotus, Világ- irodalom : Elmondatott a Népmívelő Társaság előadásaképpen augusztus 11-én a Svábhegyen, Nyugat, 1913, 16, 278. 23 „Már most: valóság az, hogy a nemrég még kis számú magyarság ma megüti a tíz milliót, s a nemrég még fejletlen Magyarország ma már fogyatkozásaiban s elmaradtságaiban is modern kultúrország. A nemzet emberanyagának e növekedése jórészt idegen elemek beolvadása útján ment végbe, s a mai Magyarország kifejlődésében idegen mozgatóknak (teszem idegen tőkének) ugyanannyi része volt, mint az autochtonoknak. Lehetséges-e, elgondolható-e, várható-e, követelhető-e, hogy e sokféle elemből elvegyült amalgám teljesen olyan kémiai összetételű legyen, mint annak egyik, bármennyire értékes, túlnyomó és uralkodó adaléka? S ha nem: lehetséges-e, hogy megnyilvánulásai ugyanolyanok legyenek, mint a hajdani kevésbé összetetté voltak? (...) Mert bizonyára annál fenségesebb a költői munka, mentül nagyobb együttérző közösség leg17
