Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Balázs Eszter: A Magyar Figyelő frontembereinek bírálata és az értelmiségi szolidaritás példái a Nyugat íróinál
között hatalmon lévő koalíciós kormánynak a nemesi felkelés képét kínáló Rá- kóczi-kultuszát kezdte ki, és Szekfű ezért talált támogatókra a polgári radikálisoktól kezdve a Magyar Figyelő köréig számos és olykor nagyon különböző nézetrendszerű szellemi körben. A Nyugatban Schöpflin Aladár azzal méltatta Szekfűt, hogy végre valaki kritizálni merte a tudományos igazság nevében a Rákóczi-korszakot monopóliumaként kezelő Thaly Kálmánt.49 Néhány hónappal később ugyancsak Schöpflin számolt be a Szekfű-könyv ellen indított sajtóhadjáratról is.50 Leszögezte, a Nyugatnak kötelessége, hogy támogassa a történészt a tudományos szabadságért folytatott harcban: „Ebben az esetben a tudományba tolakszik be a politika s annak is legalantasabb fajtája: az asztaltársasági kortes és a kiadóhivatali politika.” A Schöpflin nyomába lépő Szilágyi Géza költő pedig azt hangsúlyozta, a történetírásnak nem kötelessége a „kegyeletesség".51 Pár hónap múlva Eckhardt Sándor - aki ekkoriban szerzett bölcsész- doktori és francia-magyar szakos tanári oklevelet - rántotta le a Nyugatban a leplet Szekfű támadóinak tudományos felkészületlenségéről.52 Szekfű könyve a Magyar Figyelőben is elismerő fogadtatásra talált Doma- novszky Sándor történész tollából.53 A lap készséggel közölte az írást, hiszen a kurucmítoszra épülő történetírás Tisza körében sem volt népszerű. Később szerkesztőségi cikkben a lap mind „Szekfű ellenségeitől” mind „Szekfű barátaitól” egyenlő távolságra törekedett.54 A cikkből kiderül, hogy a Magyar Figyelő osztja az Akadémia álláspontját, és Szekfű bizonyos nézeteit nem teszi magáévá. A képzőművészet, az építészet,55 az irodalom, a tudomány, az oktatás szabadságharca mellett a Nyugatban sokan a psyché56 és az érzékiség felszabadítását is fontosnak tartották, legalábbis Balázs Béla az erotikus művészetről szóló írásában megjegyezte, „az erotika szabadságharc napról-napra diadalmasabb".57 megjelenése fordulópontot jelentett a magyar történetírásban: a mű a „modern polgári történetszemélet” nevében lázadás volt az ún. nemesi-nemzeti szemlélet, ugyanakkor az uralkodó liberális korszellem ellen is egy új konzervatív gondolkodásmód és alapállás nevében. Szekfű könyve - ahogy arra Gyurgyák János rámutatott - „koncepcionális személeti váltást” jelentett: a problémacentrikus történetírás eszménye került szembe az antikvárius - adatgyűjtő és adatsorokat ismertető - történetírással. Gyurgyák, i. m., 290. 49 Schöpflin Aladár, Thaly Kálmán revíziója, Nyugat, 1914, 3. 50 Schöpflin Aladár, A Szekfű-ügy, Nyugat, 1914,7, 500-502. - Disputa rovat. A viták ösz- szegzéséről lásd Aforizmák a Szekfű-ügy körül [1916] c. írását. 51 Szilágyi Géza, Tudomány és kegyelet, Nyugat, 1914, 7. - Disputa rovat. 52 Eckhardt Sándor, Egy elzüllöttfrancia és magyar Akadémia, Nyugat, 1914,13. 53 Domanovszky Sándor, A száműzött Rákóczi, Magyar Figyelő, 1914. január-március. 54 [Herczeg Ferenc] A szerk., Szekfű száműzött Rákóczija, Magyar Figyelő, 1914. áprilisjúnius. - Följegyzések rovat. 55 Lásd pl.: Bálint Aladár, Lechner Ödön, Nyugat, 1914,12. 56 Lásd: Freud munkásságát bemutató írások, illetve Ferenczi Sándornak a lapban megjelent tanulmányai. Ehhez lásd: Hárs György Péter, Pszichoanalízis a Nyugatban: 1, Múlt és Jövő, 2008, 1, 61-83. 57 Balázs Béla, Erotikus művészet és művészeti erotika, Nyugat, 1914, 6,424. 174
