Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Balázs Eszter: A Magyar Figyelő frontembereinek bírálata és az értelmiségi szolidaritás példái a Nyugat íróinál
Szolidaritás az antiakadémikus képzőművészettel és zenével A különböző művészeti területek határain átívelő, a 20. századi értelmiségiek egyik legfontosabb megnyilvánulásának tekinthető szolidaritás jelentőségét többen is megfogalmazták a lapban. Cholnoky Viktor már a Nyugat második számában az „új irodalom” és az „új művészet” megjelenésére hívja fel a figyelmet: „Új irodalom, új festőművészet, új iparművészet van kialakulóban. A felhalmozódott és megfeszült erőknek ugyanaz a jelensége ez, mint amelyet politikai küzdelmeinkben látunk"58 Ignotus is ezt hangsúlyozta egy Hatvány Lajosnak írott levelében 1909 októberében.59 A folyóirat minden területen, így a képzőművészetben, a színházban és a zenében is, az akadémizmusellenes törekvéseket támogatta. Már az első Nyugat- szám - Lengyel Géza tollából, aki 1912-ig a lap vezető műkritikusa volt - a Nemzeti Szalon Egyesületnek az akadémizmust elutasító francia festményekből álló tárlatát méltatta,60 a másodikban pedig a Szinyei Merse, Rippl-Rónai és Fe- renczy Károly által vezetett MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) kiállításáról az olvasható, hogy „magasan a magyar kultur-színvonal fölött szárnyal”.61 A lap évente kritikával illette a historizáló akadémizmus rendezvényeként számon tartott műcsarnokbeli tavaszi és/vagy téli tárlatokat.62 A Nyugat 1908. novemberi számában Lengyel Géza azt firtatta, hogy a Nemzeti Szalon miért „százéves forradalmárokat” állít ki, miért nem a kortárs fiataloknak biztosít helyet.63 Az 1911-es jubileumi kiállításról szólva egyenesen a hivatalos művészet „kvalitásbeli selejtességére” hívta föl a figyelmet: „Nem a fiatalság harcol az öregség ellen. Jó festők küzdenek a rosszakkal és e küzdelemben azok, akik műpártoló egyleteket alakítanak, akik állami és társadalmi pénzzel igyekszenek a művészetet felsegíteni, csudálatos módon mindig a rossz, a középszerű, a színehagyott mellé állanak. [...] [az ilyen] ízlés kifejezői világszerte a műcsarnokok és künstlerhausok kiállításai.”64 A Műcsarnok 1912-es téli tárlatáról azt írta, hogy az intézmény „a másodleöntésű konzervatívok” kezén van, akik nem pusztán konzervatívok, hanem „akik mint művészek az iskolás ötlettelenséget s némely modernek tagadhatatlan léhaságát egyesítik magukban”.65 A lapban méltató írások jelentek meg Gauguin festészetéről, Rodinről, Klimt- ről, Cézanne-ról, a Salon des Indépendants 1911-es kiállításáról, a futurista Boc58 Cholnoky Viktor, Neomongolizmus: Töredékes gondolatok egy könyvből, amelyet talán meg kellene írni, Nyugat, 1908, 2, 59. 59 Ignotus levele Hatvány Lajoshoz, 1909, október 28 = Levelek Hatvány Lajoshoz, i. m., 78-79. 60 Lengyel Géza, Tárlatok és képraktárak, Nyugat, 1908,1. 61 Lengyel Géza, Száz jó kép, Nyugat, 1908, 2, 70. 62 Lengyel Géza, Tavasz a Műcsarnokban, Nyugat, 1910, 8. - Figyelő rovat. 63 Lengyel Géza, A régi mesterek, Nyugat, 1908, 22. 64 Lengyel Géza, A műcsarnokból, Nyugat, 1911, 8, 805. - Figyelő rovat. 65 Lengyel Géza, Műcsarnok, Nyugat, 1912, 22. - Disputa rovat. 175
