Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT 1908-1919 - Balázs Eszter: A Magyar Figyelő frontembereinek bírálata és az értelmiségi szolidaritás példái a Nyugat íróinál

tudta, hogy Ravasz Lászlóról van szó) Szabó Dezsőt irodalmi kapcsolatai, és nem teljesítménye alapján kívánta megítélni. Ravasz László egyébként nem is az írószerepek, hanem egyenesen az értelmiségi szerepek közötti választásra sarkallta „a vásott gyereknek” nevezett Szabót: „Talán ha elpárolog fejéből az alkohol és a düh, megkérdezhetjük tőle, kit tart a magyar intelligencia tipikusabb képviselőjének: Baksay Sándort-e vagy Hatvány Lajost?”* 32

Szini Gyula a Nyugatban közölt levelében biztosította szolidaritásáról Móricz Zsigmondot,33 akinek Csokonai-drámáját a Nemzeti Színház kifogásolta, és amelyből a Nyugat részleteket közölt a nyílt levéllel azonos számban.34 Szini szembeállította a tehetségekkel teli „irodalmi életet” és az ázsiainak mondott „irodalmi viszonyokat” Még definíciós „vita” is kerekedett az írói szerepről a Nyugat hasábjain: Schöpflin Aladár Móriczot „morális forradalmárnak” nevezte, míg Adyt „politikai forradalmárnak” Az Adyhoz csatlakozó Fenyő kijelentette, Móricz is „politikai forradalmár” a regényeiben megfogalmazott társadalomkritika miatt. „S amikor »minden írónk közt ő mondja a leglesújtóbb kritikát a mai magyar társadalomra, ő mutatja fel legvérzőbb sebeinket, még pedig épen azokon a társadalmi rétegeken, melyeket eddig az egészség, az érintetlen épség illúzióival vettünk körül«, férfias, tudatos, istenáldott művészetével akaratlanul is a forradalom ügyét szolgálja.”35

Szolidaritás a tanári mozgalommal

A Nyugat-munkatársak egymás melletti kiállását meghaladó értelmiségi szolidaritásra volt példa az is, bogy a Nyugat nyilvánosságot biztosított az 1910-ben újabb hullámához érő tanármozgalomnak. A tanármozgalmat és annak 1906-ban megalakult radikális szervezetét - melyhez a Nyugat írói közül Kuncz Aladár, Szabó Dezső és Laczkó Géza is tartozott - a kezdetektől fogva mind a tömeg- oktatást stratégiai kérdésként kezelő MSZDP, mind a polgári radikálisok jelentős támogatásban részesítették.36 A tanármozgalom főbb követelése a közoktatás szekularizációja és államosítása, a tanítók és tanárok kedvezőbb gazdasági

Szemle, 1913, 35. - Az erdélyi református egyházkerület hivatalos lapjának Különfélék c. rovatában.

32 Uo., 565. - Baksay Sándor püspökről és íróról van szó. Ravasz László Szabó Dezső kapcsán az „új magyar, illetve zsidó kultúrtípust” szembeállította protestáns ellenpárjával.

33 Színi Gyula, Móricz Zsigmondnak, Nyugat, 1913, 22. - A Figyelő rovatban.

34 Móricz Zsigmond, Csokonai, Nyugat, 1913,22.

35 Fenyő Miksa, Móricz Zsigmond: Magyarok, Tavaszi szél, Nyugat, 1913,4. 256.

36 Kelemen Elemér, Pedagógusmozgalmak Magyarországon az első világháború előtti évtizedben = Történelem, tanítás, módszertan : Emlékkötet Szabolcs Ottó 75. születésnapjára, szerk. Nagy Péter Tibor, Vargyai Gyula, összeáll. Kárpáti Andrea, Budapest, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 2002, 153-160.

171