Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Balázs Eszter: A Magyar Figyelő frontembereinek bírálata és az értelmiségi szolidaritás példái a Nyugat íróinál
helyzete, illetve az általános, titkos és szabad választás volt. Az 1907-ben Ap- ponyi Albert közbenjárására feloszlott mozgalom érdekében több radikális politikus petíciót szervezett, melyet huszonegyen írtak alá, mások mellett Ady Endre, Balázs Béla, Bíró Lajos és Jászi Oszkár.37 A mozgalom 1910-ben újra magára talált, ami 1911-1912-ben tüntetésekhez vezetett. 1910-ben a Nyugatban Kuncz Aladár „az eljövendő nagy Kulturmagyarország felé” tett fontos lépésnek nevezte az eleinte kenyérharc jelleget öltő tanármozgalmat, melyben a tanárok „szaktudása” csap össze a „jogászkodással”, de amely reményei szerint a későbbiekben kultúrharccá válhat.38 Nagy János pedig Tisza István tanárellenes fellépését kifogásolta a lapban, mert Tisza hazafiatlannak minősítette a tanárság „kenyérharcát".39 Nagy arra is felhívta a figyelmet, hogy a tanárság hosszú időn keresztül a hatalmi elitekhez hűséges társadalmi csoport volt, de egzisztenciális problémái miatt szembefordult a hatalommal. Kuncz Aladár és a Magyar Figyelő között vitára is sor került 1911 tavaszán.40 A szolidaritás jeleként értékelhető, hogy a Nyugat 1911 májusában kiemelt helyen közölte Szabó Dezső - ekkoriban székelyudvarhelyi főreáliskolai tanár -Tisza Istvánhoz írott, a korban szokatlanul merész hangú válaszlevelét, amelyben Tisza korábban hozzá intézett kioktatására reagált.41 Szabó leszögezte, levele „a megtámadott tanár szükséges védekezése” és többek közt azt vetette Tisza szemére, hogy nincs jogalapja az éhezőket kritizálni; a szegénység, vélekedett - és ezzel egy csapásra a tanármozgalom és az új művészet elfogadtatásáért való küzdelmet is összekapcsolta -, ugyanolyan ismeretlen Tisza István előtt, mint Rippl-Rónai művészete. Szabó szerint Tisza „kompromittálta a haza fogalmát” amikor azt sugallta, hogy a hazáért éhezni kötelesség. Érvelésében fontos helyet kapott a hatalom kritizálása azért is, mert az művészeti ügyekbe ártja magát (Szabó Tiszát az ebben a kérdésben hasonlóan fellépő 37 Fenyő Mario, i. m., 146. 38 Kuncz Aladár, Megjegyzések a tanármozgalomhoz, Nyugat, 1910, 21,1567-1568. - A Figyelő rovatban. 39 Nagy János, Tisza István és a tanárok, Nyugat, 1911, 8. - A Figyelő rovatban. 40 Lásd: [Herczeg Ferenc] A szerig, Igen tisztelt tanár úr, Magyar Figyelő, 1911. áprilisjúnius.; Négyesy László, A tanárkérdés, Uo.; Mohar József, Nemzeti politika és tanítónevelés, Uo. - A Nyugat nevét itt említi a lap először: a Kuncz Aladár által a középiskolai tanárokhoz intézett körlevelet a Magyar Figyelő a Nyugatnak kedvező előfizető-toborzóakciónak nevezte. A vitát Alexander Bernát hosszú esszéje követte a lapban, de végül sem Laczkó Géza, sem Szabó Dezső reflexióit nem közölték. - Alexander Bernát, A magyar tanárság pszichéje, Magyar Figyelő, 1911, október-december. - A tanárság körében teret hódító radikalizmussal és kleri- kalizmussal kapcsolatban a lap a tanárok nemzeti értelmiségi besorolását is fontosnak tartotta, és „a nemzeti kultúra munkásainak” nevezte őket. - sz. N., Megsértett tanítók, Magyar Figyelő, 1911. október-december, 542. - Följegyzések rovat. 41 Szabó Dezső, Válasz nagyméltóságú gróf Tisza István volt miniszterelnök, nagybirtokos úrnak, Nyugat, 1911, 3. 172
