Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT 1908-1919 - Schein Gábor: Budapest territorizáltsága a Nyugat első évfolyamaiban

A városi tér benjamini tapasztalataihoz hasonlóan Szini Gyula is a boulvard térformájában, vagyis a vásárlóra és a flaneurre jellemező magatartásminták uralomra jutásához köti a modernista tendenciák erősödését.27 Emellett a Nyugat kritikai rovata sosem mulasztja el, hogy beszámoljon a képtárak, a Nemzeti Szalon, és a Műcsarnok fontosabb kiállításairól, a Nemzeti Színház előadásairól. Ami az európai kulturális centrumok és Budapest viszonyát illeti, egyszerre figyelhető meg az egyenrangúság büszke hangsúlyozása és a provincializmus tudata Berlinnel, Párizzsal és Londonnal szemben. Ha pedig a homlokzat és a hátsó udvar territorizációjának manapság oly fontossá váló etnikai tartalmai sem kerülik el figyelmünket, még nyilvánvalóbb körvonalakkal rajzolhatjuk meg a korai Nyugat kulturális tudatának határait. Ignotus Cigányok című írásában egy csárdái rablógyilkosság kapcsán osztja meg olvasóival a többségi és hatalmi perspektívából megfogalmazódó cigánygyűlölet összes sztereotípiáját28, hogy végül a gettósítás, azaz a többség törvényi közösségéből kizáró deterritorizáció lehetőségén is elgondolkodjék.29

A modernizmus tudati, érzelmi hátterének vizsgálata és a velük összefüggő nemzettudati elbeszélések szempontjából azonban talán még nagyobb figyelmet érdemel Schöpflin alapvetőbb megkülönböztetése, a falué és Budapesté. Amennyiben a giddensi értelemben vett regionalizációt a nemzettudati narra- tívák sajátságának tekintjük, leegyszerűsítve kijelenthető, hogy amíg a nemzeti

27 „Ahogy az athéni agóra és a római fórum nélkül nem lehet megérteni az ó-kort, Róma nélkül a középkort, a lipcsei »messe« nélkül a reformációt, aképp a modern életet lehetetlen el- képztelni a Boulvard nélkül.” - Színi Gyula, A boulevard, Nyugat, 1908, 4,178.

28 „A cigány nem szerez és nem tesz félre; neki a pénz arra kell, hogy kidobálja, hogy elmulassa, hogy úr legyen az árán, hogy élje világát és életét, mint ahogy a született urak élik, akik ha apáik elverték a vagyont, az élet s a társadalom magasain ugyanúgy hajszolnak üzletet vagy hivatalt vagy uzsorapénzt, s belekeverednek panamákba, hamis kártyába, sikkasztásba, mert nem tudnak élni az emberhez méltó élet feltételei és (ez a pénz) utalványa nélkül. A cifraságon való kapás, a pompa kedvelése, s minden cifrálkodásban előretörésben s haszonért való hadviselésben az asszony elöljárása: mindez olyan ősökre vall, akik már pompában és szépségben éltek, másokat dolgoztattak, maguk szüreteltek, s asszonyukat elkényeztették és gyönyörködtek benne. Kifelé a nagy összetartás, mely megfér a befelé való legvadabb és leggyilkosabb marakodással és ellenségeskedéssel: ez sem a rab nép tulajdonsága, hanem az úriságból rabságba kerülté, melynek számára becsület dolga, hogy árulója ne akadjon kifelé, a megvetett és lenézett elnyomók felé - s melynek, ha a külső törvényeket le is nézi s meg is szegi, belül megvannak a maga törvényei - majd azt mondtam hausgesetzjei - melyek szentek és sérthetetlenek. Milyen irtózatosan lenézheti a törvényt, a bírákat, az egész hivatalos és nemhivatalos világot az a cigány, aki szemhunyorítás nélkül mond olyat a törvényszék elnökének, hogy: »két isten van; egyik fenn az égben, a másik itt a földön a nagyságos elnök úr!«” - Ignotus, Cigányok, Nyugat, 1908, 9,478.

29 „Hogy a territórium-rendszer vinne-e velük szemben valamire? Vaj’ ki tudja. Ehhez mindenek előtt territórium kellene, mert föld nélkül, nagyobb mozoghatás nélkül mintegy karámba terelni a cigányokat, de még takarmányt sem igen adva nekik, mint ahogy egyszer-másszor nálunk megpróbálták: az bizonyára nem megoldás. Érdekesnek érdekes volna ennek a különös népnek valamely zárt földterületen megadni a lehetőséget, hogy éljen s ha tud, fejlődjön tovább a maga természete, törvényei, képességei szerint." - Ignotus, i. m., 479.

136