Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Schein Gábor: Budapest territorizáltsága a Nyugat első évfolyamaiban
amennyiben a Gyulaihoz, illetve Gyulai hagyatékához fűződő viszony önmagán túlmutatóan kifejez valamit, azt kell mondanunk, hogy a Nyugatos modernizmust a folyóirat első éveiben legalábbis ambivalens viszony fűzte a nemzeti klasszicizmus tradíciójához, célja semmi esetre sem az egyértelmű szakítás volt, és talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy a folyamatosság hangsúlyozása nem csupán taktikai szándékot tükröz. Annál is inkább így lehet ez, mert olyasféle kulturális pozíciót és értékeket, amilyen pozícióra és értékekre Hofmannsthal az arisztokratikus emlékeket őrző bécsi környezetben és a tradicionális katolicizmusban lelt, ők a magyarországi kulturális kínálatban nem találhattak. Nálunk a modernizációban a nemességnek kezdeményező szerepe volt, ugyanakkor a határokat is elsősorban a politikai hatalmat birtokló nemesség jelölte ki, így a frontvonalak egészen máshol húzódtak, mint Bécsben. E tény jelentőségét leginkább éppen a korabeli polgári építészet és lakáskultúra vizsgálata bizonyítja, megmutatva, hogy a kis- és a középpolgári ízlés elemei egytől-egyig a városi paloták falai közül valók. És ugyancsak a budapesti bérházak tanúskodnak a társadalmi orientáció zavarairól. Az olcsóbb, omlékonyabb anyagokból megépített körúti és a lipótvárosi bérházak homlokzatukkal az Andrássy út palotáit idézik, de az udvarok, a gangok már egy egészen más, a 20-as évek végén az elszegényedés rémétől fenyegetett szociális miliőről árulkodnak. A probléma alaposabb elemzésére éppen e tapasztalatok feldolgozása adhat módot. A következőkben a térszociológia és a történettudomány eredményeihez kapcsolódva azt vizsgálom a Nyugat első évfolyamaiban, miként reprezentálja e már nagyvárosinak nevezett irodalom magát a nagyvárost, a modernizmus magyarországi szimbólumának is tekintett Budapestet. E mostani tanulmány ezért természetesen csak egy kutatási szempont felvázolását vállalhatja, maga a kutatás csak bővebb irodalmi anyag és hosszabb időszak áttekintése nyomán vezethet megfontolandó eredményekre. A térszociológiai szakirodalom meghatározó kérdése, hogyan teremthető kapcsolat az anyagi alap és a cselekvés, illetve a társadalmi gyakorlat között. Dieter Lappié megoldási javaslata20 szerint a kapcsolatot az eszközként igénybe vett és normatív regulációs rendszeren keresztül állítható elő. Törvények, normák, hatalmi és ellenőrzési viszonyok, valamint tulajdonformák által ez kódolja és szabályozza, miként bánunk a térrel. Lappié tehát a tér létrehozásának politikai-gazdasági tényezőit hangsúlyozza. Létezik azonban egy kvázi intéz- ményi-normatív hálózat is, amely a versengő csoportok, osztályok és egyének cselekedeteit kapcsolatba hozza az anyaggal, és megfordítva, az anyagi alapok gondolataiknak. Innét ez a nem tétovázó ép érzék minden iránt, ami kitűnő, még ha a kitűnőség számos megnyilvánulása sokban meghaladta is a megértésük szűk körét. (Gyulai, teszem, kitűnő költőnek tartotta Verlaine-t.)’’ - Hatvány Lajos, Még egy igazság Gyulai Pálról, Nyugat, 1911, 5, 501. 20 Läpple, Dieter, Essay über den Raum = Stadt und Raum : Soziologische Analysen, Pfaffenweiler, szerk. Häussermann, Hartmut, 1991, (Centaurus), 157- 202. 132
