Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT 1908-1919 - Schein Gábor: Budapest territorizáltsága a Nyugat első évfolyamaiban

az új kultúra” kialakulásakor történt.7 A freudi ihletésű keretezés önmagában természetesen elégtelen, történeti koncepcióvá egy marxi indíttatású megfigyelés teszi, mely a bécsi modernizmus viszonylagos megkésettségét és a kulturális átalakulás feltűnő gyorsaságát hivatott magyarázni: „A kultúrateremtő pionírgeneráció legtöbb tagja [...] elidegenedett ember volt - de nem osztályától mint uralkodó osztálytól idegenedett el, hanem vele együtt, annak a politikai hatalomból való kirekesztése miatt.”8 A két koncepció természetesen jól összeilleszthető, hisz az identitásalakítás feltételeit mindkettő azonos szférában, az apai hatalom regresszív hatásának övezetében, a polgári otthonban, a város nyilvános tereiben, az államügyek gyakorlásának helyszínein vizsgálja. Schorske szerint a bécsi szecesszió forradalma teljességgel esztétikai jellegű, irányultságát tekintve pedig konzervatív volt.9 Alapvető megfigyelése mára több vonással kiegészíthető. Nyilvánvaló, hogy e magatartás nem csupán a liberális apák szociális és kulturális teljesítményétől fordul el, hanem ha lehet még inkább a századvégi bécsi politika antiszemita aktivizmusától. Hofmannsthal esete jól szemlélteti mindezt, aki zsidó vállalkozók és üzletemberek leszármazottjaként többek között éppen a Keresztény Szociális Párt által ébren tartott antiszemita közhangulat hatására fordult a monarchia stabilitását hordozó arisztokrata kultúra és a keresztény tradicionalizmus felé.10 Ehhez az is hozzátehető, hogy e fordulatával Hofmannsthal mégis csak a családi ambíciók folytatója volt, hiszen nagyapja éppen az asszimilációs folyamat során, pénzügyi sikereire alapozva kívánta elérni, hogy a bécsi arisztokrata körök befogadják. Erre azonban „párvenűként” nem volt esélye. Unokája nem a pénz, hanem a toll, a művészet nemesének tekintette magát, amihez mellesleg szemlátomást szüksége volt arra is, hogy zsidó származásának tudatát gondosan hárítsa.11

Körülbelül egy évtizednyi időeltolódással, a tagadás motívumai Budapesten is részben hasonlóak voltak. Ismerjük például Lukács György szembefordulását a századforduló kulturális értékeivel, amelyekre tudatában rávetült tekintélyes, ámde hozzá mindig jóakaratú apja árnyéka, és azt is tudjuk, hogy eközben cseppet sem akarózott neki lemondani az apai házból érkező anyagi gondos7 Uo„ 12.

8 Uo„ 13.

9 „A Secession nemcsak mint salon des refusés-t, a hivatalosan nem engedélyezettek kiállítását határozta meg magát, hanem úgy is, mint új római secessio plebis-t, melynek során a nép elutasítván a patríciusok önkényuralmát, visszavonul az államügyektől.” - Schorske, i. m., 191.

10 Hellige, Hans Dieter, Generationskonflikt, Selbsthaß und die Entstehung antikapitalistischer Position im Judentum : Der Einfluß des Antisemitismus auf Sozialverhalten jüdischer Kaufmanns- und Unternehmersöhne im Deutschen Kaiserreich und in der K.u.K.-Monarchie = Geschichte undgesellschaft: 5, bearbeitet von Bruno Kuntke, Göttingen, Vandenhoeck und Ruprecht, 1979, 499.

11 Rieckmann, Jens, Zwischen Bewußtsein und Verdrängung: Hofmannsthals jüdisches Erbe, Stuttgart, Metzler, 1993, (Deutsches Vierteljahrsschrift für Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte, 67), 466- 483.

129