Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT 1908-1919 - Schein Gábor: Budapest territorizáltsága a Nyugat első évfolyamaiban

kodásról, mely akkor sem apadt el, mikor Lukács már csatlakozott az illegális kommunista párthoz. A szabad értelmiségi személyes életmodelljének kialakításában és a társadalmi elfogadásért vívott küzdelemben nem talált olyan meglévő és átértelmezhető kulturális értékeket, melyekre támaszkodva az apával és az apai liberalizmussal szembeni küzdelmet sikerrel vívhatta volna meg, és a képet csak bonyolította, hogy számos jel szerint személyesen közel érezte magát az apjához. Aligha véletlen, hogy a fiatal Lukács útja 1918-ig apai jóváhagyás, befolyásolás és hathatós segítség mellett mégiscsak a polgári megálla- podottság réve felé halad, benyújtja habilitációs kérelmét, miközben maximális elfogultsággal figyeli az Oroszországból érkező híreket.12 Lukács esete azonban korántsem jellemző. Kivételessé az apa társadalmi rangja teszi. Zsenialitással ötvözött bizonytalan orientációja viszont másoknál is megfigyelhető, a Nyugat azon meghatározó szerzőinél, akiknek többsége fiatalemberként valamely vidéki városból érkezett Budapestre. Első csatáikat már megvívták. Nem a döntően kis- és középnemesi eredetű, liberális beállítottságú lateiner-jurátus értelmiség pályáját folytatták, hanem többségük újságok alkalmazásába lépett, vagy a tanári pálya nyílt meg előttük. Az újságírói gyakorlat nem egyszerűen azt jelenti, hogy a fiatal irodalmárok többsége érintkezésbe lép az írott nyelv azon regisztereivel és modelljeivel, amelyekben a 19. század végén a magyar irodalom modernista nyelvváltása lezajlott, a múltnak adva át a beszélt és az irodalmi nyelvet élesen megkülönböztető „puritanista”13 stílus uralmát. Azt is jelenti mindez, hogy az írás újfajta és meglehetősen kétséges etikáját sajátították el, amit Kéri Pál éppen a Nyugat első évfolyamában jellemzett pontosan, kifejtve, hogy miközben a sajtóvállalkozásnak tisztán üzleti céljai vannak, semmi egyéb, a lapkiadó, a szerkesztő, az író, akiket az olvasó az újsággal azonosít, ugyanezen célok elérése érdekében kénytelen „erkölcsi pózba vágni magát” etikája tehát álságos, az erkölcs nélküli üzlet szolgálatába szegődik.14 Alighanem ezekkel a kételyekkel is magyarázható, hogy egy másik, magasabb regiszterben, a szép- irodaloméban a Nyugatos fiatalok nem kívántak egyértelműen szakítani a konzervatív liberalizmus és a vele összefonódó nemzeti hagyományszemlélet atyai képviselőivel, elsősorban Gyulai Pállal. Aligha csupán a maga nevében beszélt

12 Lukács József fia habilitációs ügyének előmozdítása érdekében 1918. márciusának elején néhány napig vendégül látja gellérthegyi villájában Eberhard Gotheint, a heidelbergi egyetem filozófiai fakultásának dékánját, akit gazdasági érdekeltségei miatt érkezett Budapestre. Lukácsról azt írja feleségének: „a nézetei, amelyek nagyrészt a környezetével szembeni ellentétből magyarázhatók, változatlanok. A maximalistákban még mindig a nagy jövőeszmények képviselőit látja, meg van róla győződve, hogy a fiatalság minden országban ezeket követi, és minden hírt az oroszországi felfordulásról egyszerűen meghamisítottnak minősít, a burzsoázia csinálmányának, amely ezen a ponton minden egyébként ellenséges országban egyforma. Ideálokat, különösen egy filozófusét, soha nem lehet tapasztalattal megcáfolni, magukat kell felőrölniük." - Idézi: B

emdl Júlia, Lukács György élete a századfordulótól 1918-ig, Budapest, Scientia Humana, 1994.194.

13 Hatvány Lajos, Gyulai Pál, Nyugat 1908, 5, 259.

14 Kéri Pál, Az erkölcstelen újság, Nyugat 1908, 20, 274.

130