Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Schein Gábor: Budapest territorizáltsága a Nyugat első évfolyamaiban
Schein Gábor BUDAPEST TERRITORIZÁLTSÁGA A NYUGAT ELSŐ ÉVFOLYAMAIBAN A modernizmus és a modernitás Carl Schorske tanulmányaiból származó megkülönböztetése jól ismert a magyar szakirodalomban. Már Hanák Péter is utalt rá a századvég polgári lakásának térviszonyait és otthontalanságát* jellemezve, pontos átvételére azonban csak Gyáni Gábor Budapest - túl jón és rosszon című munkájában került sor. A modernitás ebben az értelemben a gazdaság és a politika modernizációjának megjelölésére szolgál, míg a modernizmus a modernitás- nak többé kevésbé megfelelő művészeti, kulturális változásokat, a modernizációt kísérő, arra reagáló intellektuális érzékenységet jelöli.1 2 A megkülönböztetés természetesen nem az alap és a felépítmény marxista dialektikájának leképezése, nem tételez fel hierarchikus viszonyt a gazdasági és a tudati folyamatok között, ellenkezőleg, azt regisztrálja, hogy a két szféra között szinte minden esetben rés támad, elmozdulás következik be, összetartozásuk tehát mindenképpen lazább, mint amilyet a szükségszerűség fogalmaival operáló történetfilozófiák sugallnak. De hogy milyen összefüggést kell feltételeznünk a kétféle szféra között egy konkrét helyen és időben, az koránt sem nyilvánvaló. Gyáni Gábor említett munkájában egészen odáig megy, hogy amíg a modernizáció fogalmát kiterjeszti egy közelebbről meg nem határozott - ám feltételezhetően a 19. századi liberális - politika előretörését és uralomra jutását is magában foglaló időszakra, addig a kulturális modernizmus megnyilvánulásait a tágan felfogott modernizáció „viszonylag előrehaladott” szakaszára korlátozza. A modernizmus e korlátozott kiterjedését a liberalizmus eszményeinek kimerüléséből, az erre visszavezethető identitásválságból eredezteti.3 Az „identitásválság” fogalma azonban egy társadalmi átalakulás közepette csekély magyarázóerővel bír, alkalmazása majdhogynem tautológiának tekinthető. Számunkra inkább csak jelzi, hogy a modernizmus teljesítményeit meghatározó ellentmondásos tudati és érzelmi tendenciák vizsgálata elengedhetetlen a korszakkal foglalkozó irodalomtörté- net-írás számára is. Ugyanezt a benyomást erősíti Gyáni Gábornak az a kijelen1 Hanák Péter, A Kert és a Műhely, Budapest, Gondolat, 1988, 49-50. 2 Gyáni Gábor, Budapest - túl jón és rosszon, Budapest, Napvilág, 59- 60. 3 „A 19. századi győzelmes liberalizmus számos ígéretének teljesíthetetlensége és gyakorlati beváltatlansága nyomán utóbb előtérbe került egy új identitás utáni vágy a századforduló éveiben. Ebből az identitásválságból sarjadt ki - a modernizáció viszonylag előrehaladott - szakaszában a kulturális modernizmus." - Gyáni, í. m., 62. 127
