Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija
Bacsó-féle gyilkosságot. Távolról sem könnyelmű vagy erőszakolt ez a feltételezés, ha felfigyelünk a regény apró utalásaira. így arra, hogy az átmulatott éjszakát követő hajnalon, amikor Jancsi hiába próbál beszélgetni barátjával, ez olvasható: „szavát nem lehetett hallani. A jazz-band dobjai most oly vadul pörögtek, mint hajnalkor, a katonai kivégzéseknél”85 Ritka tudatos motívum- és jelképválasztás jellemzi a regényt, s persze nemcsak a politikai történések síkján. Később, az Ady-pamfletjét ért támadásokra válaszoló jegyzetei egyikében, Kosztolányi egyenesen „politikai meggyőződésének” legteljesebb kifejtéseként értelmezte az Édes Annát (és nem mellékesen példázatként is - holott a regény szándékoltan hallgat a gyilkosság indítékairól). Révész Bélával vitatkozva ezt írta: „Mennyire érthetetlenül állhatok az emberek köztudatában én, ha annyi munkásságom után még ezt kell fejtegetnem, és egyik támadóm többek között azt is szememre lobbantja, hogy az Édes Anna című regényből, amelyben leginkább kifejtettem politikai meggyőződésemet is, »nem mertem levonni szociális következtetéseket«. Hiszen ennek minden sora éppen azt hangoztatja, hogy nincsen szociális következtetés, csak emberség van, csak jóság van, csak egyéni szeretet van, és a gyilkosságnál is nagyobb bűn, ha valaki embertelen, ha valaki durva, ha valaki fennhéjázó, amiért egy kés se elég megtorlás’*6 Minthogy vitahelyzetben írta, nyilván úgy kellett fogalmaznia, hogy meggyőzze a másik oldalt is. De nem kételkedhetünk szavai komolyságában. Az általános emberi értékekre hivatkozó humanista érvelés egyértelmű politikai mellékjelentéssel rendelkezik.87 6. 1929-ben azután - beérkezettsége magasáról - elszánta magát arra, hogy régóta elfojtott Ady-komplexusát felszámolja. Olykor-olykor már korábban is megengedett magának egy-egy rejtett utalást. Például az egyik 1925-ös cikkében, ahol csipkelődik az irodalmi kritikán, aligha véletlenül jut eszébe az Adyt övező bámulat egyhangúsága: „A mai »bírálatok« nagyjából kétfélék: vagy magasztaló ömlengések, melyek éppúgy találók Péterre, mint Pálra, általános dicséretek, émelygő elmefuttatások (mint például a »színesen« megírt Ady-cikkek szürke özöne), házi reklámok, egy-egy magánügy kihegyezésével, vagy pedig az ellenkezői ezeknek, mérges förmedvények, taglózások, ledorongolások”88 Az Édes Anna (1926) egyik szépelgő (és gyaníthatóan zsidó) úriasszonyával kapcsolat85 Uo„ 153. 86 Kosztolányi Dezső, Tükörfolyosó..., i. m., 727. - A kiemelések tőlem - V. A. 87 Ezt a baloldali kritikák érzékelték és méltányolták is. Lásd még tanulmányomat: Kosztolányi Édes Annája..., i. m. = Veres, Távolodó..., i. m., 84-97. 88 Kosztolányi Dezső, A magyar könyv pusztulása : Nyílt levél a lapkiadókhoz és szerkesztőkhöz = K. D„ Nyelv és lélek, i. m., 351. 107
