Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija
tött kitárulkozásán, miután többszörösen kinyilvánítják, hogy a kommün kísérlete, a „világtörténelmi szerepcsere” ellenkezik a természet törvényeivel, az elbeszélő leplezetlen ellenszenvvel szól róluk: „Lábuknál feküdt a forradalom patkánya. Döglött volt már. De azért még egyszer agyonütötték."81 Egyenesen bravúros, amikor a regény első fejezete úgy vádolja meg Kun Bélát tolvajlással és rablással, hogy egyúttal bizonytalanítja-hitelteleníti is a vádat. Már az egyensúlyra törekvés is érzékelhető elmozdulást jelez Kosztolányi értékrendjében az 1919-1920-as álláspontjához képest. Csakhogy nem elégszik meg ezzel. Az még belefér korábbi felfogásába, hogy a regény elfogadhatatlannak mutatja az úr-cseléd viszonyt, amely kölcsönös rabságban tartja a feleket (Vizyék is szerencsétlenek a maguk módján).82 Az sem áll távol az Új Nemzedék radikális nézőpontjától, hogy bírálja a konszolidált ellenforradalmi rendszert, hiszen az nem orvosolta az (általuk hangsúlyozott) társadalmi bajokat, és a zsidó tőkével kiegyező, (az ő szemükben) csak szavakban keresztény-nemzeti úri osztályt (a Vizy-féléket) emelte hatalmi pozícióba. De az már teljesen összeegyezhetetlen múltbeli pozíciójával, hogy az Édes Anna kimondatlanul is párhuzamot sejtet a kommün és a címszereplő helyzete között,83 s éppen a regény legrokonszenvesebb alakja, Moviszter doktor mutat nagyfokú megértést a cselédlány embertelen sorsa és a kommün társadalomjavító ábrándja iránt. Jóllehet maga Kosztolányi torzító tükörben szerepel a regényben, de hogy egyáltalán szerepel, s ebben a méltatlannak tudott kétkulacsos beállításban, önmagában is vallomás-értékű. Az Édes Anna igen összetett értékstruktúrával rendelkezik, amelynek még olyan rétege is akad, ahol éppen ellenkezőjére fordul a Pardon-rovatban szereplő megítélés. Például aligha lehet véletlen, hogy Patikárius Jancsi idétlen gyászjelentésének időpontja, 1920. február 16.84 egyetlen nappal előzi meg a korabeli közvéleményt végre fölrázó hírhedt Somogyi81 Uo., 86. - Jellemző, hogy ez a három mondat is áldozatul esett a cenzúrának az 1963-as kiadásban, holott itt Kosztolányi tulajdonképpen lovagiasan jár el az elbukott kommünnel szemben. Csak találgatni tudom, hogy mi volt a húzás oka. Talán az, hogy megengedhetetlen dolog a forradalmat egy döglött patkánnyal társítani? 82 Lásd a 29. jegyzetet. - Kosztolányitól alkatilag idegen volt az effajta alá-fölévetettség. 83 Kodolányi János így fogalmazta meg ezt 1927-es recenziójában: „S amikor a cselédkéből [?!] minden tisztaságot és minden emberi szabadságot kiöltek, amikor az úrfi szeretője lesz, feláldozva szűz, egészséges testét, hogy utána félrelökjék, amikor a méltóságos asszony meghiúsítja a házasságát is, kiűzi a csendes, polgári élet minden lehetőségéből és álmából, akkor egy éjjel, maga sem tudja: hogyan és miért, a konyhakéssel megöli a gazdáit; mint ahogy az örökös rabszolgamunkával géppé süllyesztett proletariátusban, amely a háború kényszerzubbonyába préselve emberségének utolsó szikráját is elvesztette, benne rejtőzött az ösztönzés, hogy egy nap, maga sem tudta: hogyan és miért, konyhakést ragadjon. [...] Édes Anna tragédiája tehát nem egyéni, hanem tömegtragédia...” - Kodolányi János, Kosztolányi Dezső: Édes Anna, Pandora, 1927,1, 48. 84 Kosztolányi Dezső, Édes Anna, i. m., 145. 106
