Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija

Regényében Kosztolányi nem csupán ironikus retorikával utasítja vissza a rágalomként megélt vádakat. Az Édes Anna nyitó és záró fejezete mintegy keretbe foglalja a gazdái ellen forduló mintacseléd történetét. A nyitó fejezet annak ironikus bemutatása, hogy a kommunista vezér, Kun Béla menekülését a kommün összeomlása után hogyan képzelik-mesélik el a derék krisztinavárosi polgárok. A regény egyik fő motívuma éppen az, hogy e velejéig kisszerű világban a nagy politikai fordulatokat csupán a folyamatos legendaképzés teszi átélhetővé és elviselhetővé. Nemcsak Kun Béla köré építenek legendát, hanem a címszereplő Anna, sőt - a regény végén - maga Kosztolányi köré is. (A 10. fejezetnek még a címe is ez: Legenda.) Az Édes Anna tehát már arra is választ próbált találni, hogy miféle szükségletek hívhatták elő azt a leegyszerűsítő-végletes gondolkodásmódot, amelynek áldozataként látta immár magát is Kosztolányi.

Az Édes Anna egyszersmind számvetés is az őt leginkább foglalkoztató történelmi félmúlttal. Már Gondos Ernő felfigyelt rá, és részletesen elemezte, hogy a regény második fejezetében „pontosan, szinte patikamérlegen kimérve” vannak adagolva a kommünt pozitívan és negatívan minősítő elemek.77 Valójában a mű egészét jellemzi ez az egyensúlyozó szándék.78 A Horthy-féle nemzeti hadsereg 1919 végi budapesti bevonulását így kommentálja az elbeszélő: „Csöndes, megindító viszontlátás volt. A bujdosók, mint annyiszor a magyar történelemben, hazaérkeztek.”79 Ugyanakkor alig rejtett fricskát kap Horthy Miklós is.80 A kilencedik fejezetben pedig, az úri lelkek uzsonnával egybeködapest, Ikon, 1992. (Matúra klasszikusok, 2), i. h. 192-193. - A továbbiakban erre a kiadásra hivatkozom.

77 Gondos Ernő, Olvasói ízléstípusok, Budapest, Kossuth, 1975,99. - Gondos Ernő részletesen bemutatja, hogy miképp váltakoznak egymással ezek a szövegelemek. Előbb a sétáló vöröskatona, „már oly egyedül és elhagyatottan, hogy nem is gerjesztett gyűlöletet". Majd következik a Vérmező „lesült, agyontiport gyöpének” és egy templomnak az alkony fényétől „jelentősen felcsillogtatott” keresztjének látványa. És Berény Róbert ismert plakátja, „az a vad, őrült matróz, aki egy lobogót rázott hihetetlen lendülettel [...] s úgy kitátotta csontos száját, mintha el akarta volna nyelni a világot”. Ezután viszont a Zugliget felől vágtat egy teherautó, a tömegkirándulásról érkező ifjúmunkásokkal, inasgyerekekkel, akik „igazán önzetlen tájékozatlansággal fújták most, amire megtanították őket, az Internacionálét”. Vö.: Kosztolányi Dezső, Édes Anna, i. m., 16-17.; Gondos, i. m., 99-100.

78 Gondos helyesen vette észre azt is, hogy hasonló egyensúlyozó szándék érvényesül Anna megítélésében is. „Embertelenül bántak vele. Cudarul bántak vele” - jelenti ki Moviszter a tárgyaláson. (Kosztolányi Dezső, Édes Anna, i. m., 187.) A bíró viszont, aki távolról sem elvakult ember, s figyelmesen, „tűnődve” hallgatja a doktor tanúvallomását, így foglal állást: „Azért nem kellett volna elkövetni ezt a szörnyűséges bűnt... Erre nincs mentség.” (t/o., 186.) Mindkét vélekedés akceptálható, a kettő alighanem együtt fejezi ki az elbeszélő álláspontját.

79 Kosztolányi Dezső, Édes Anna, i. m., 129. - Mivel e beállítás kommunista nézőpontból tűrhetetlen volt, az 1963-as kiadás törölte a két mondatot, hogy a szóban forgó bujdosók mégse érkezzenek haza. Az újabb kiadások azután követték ezt a példát. A kicenzúrázott részleteket először az 1974-es kiadás állította helyre.

80 „Jancsi fehér volt, tetőtől talpig fehér, mint egy ellentengernagy.,, - Uo., 97.

105