Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija
halálából.69 Jelentős tanulmányt ír a magyar rímről70 és Pirandellóról,71 szinte valamennyi jelentős kortársát szemlézi, egy-két alkalommal színpadi művel is jelentkezik [Lucifera katedrán72, Kanárf3 74) - s egyedül az utóbbi műfajban bizonyul sikertelennek. 5. Kosztolányi tekintélye tehát az 1920-as években egyre nő - annak ellenére, hogy pálfordulásokká felnagyított politikai fordulatait bal- és jobboldalról egyaránt szóvá teszik. Első regényének, a Nero, a véres költőnek71' (1922) az ókori Rómában játszódó történetében (a költői babérokra törő és ennek oltárán mindent és mindenkit feláldozó császári dilettáns, Nero alakját részben Szabó Dezsőről mintázta) egymást kizáró tevékenységként mutatja be a művészetet és a politikát. A regény legsúlyosabb szereplőjének, Senecának szájába adott hitvallás mintegy Kosztolányi ekkori, az 1919 utáni illúzióival leszámoló álláspontját képviseli: „Költő voltam és bölcs. Közönyös, mint a természet. Csak az örökkévaló dolgokról volt véleményem, de erre nem voltak kíváncsiak. [...] Mikor gondolkozni kényszeritettek, mert számomra se volt kegyelem, rájöttem, hogy az ő ügyükről, melyekről nekik csak egy véleményük volt, nekem legalább két véleményem van, hol ez, hol pedig az, amilyen oldalról szemlélem. A költőben minden megfér egymás mellett, jó és rossz, arany és sár. Nekem azonban, sajnos, állást kellett foglalnom. [...] Minden igazságnak két színe van s én mindkettőt egyszerre láttam és az ellentétes pártoknak nagyon világosan kifejeztem, hogy tulajdonképpen mit is akarnak. Azt mondták, nem voltam őszinte. Holott akkor, mikor kérdeztek, mindig őszinte véleményemet hirdettem, egy részét annak, amit tudtam, mert az egész igazság birtokomban volt, amit ők nem lettek volna képesek elviselni. Nem is az a bűnöm, hogy változott a véleményem, és csupa ellentmondás voltam, mint maga az élet, hanem az, hogy egyáltalán színt vallottam. A bölcsnek nem szabad megszólalni és cselekedni.”75 69 Nyugat, 1928, 20. - október 16. 70 Nyugat, 1921, 24. - december 16. 71 Nyugat, 1926,1,-január 1. 72 Nyugat, 1923, 3. - február 1. 73 Nyugat, 1924, 6. - március 16. 74 A Nyugatban közölt változat címe: A véres költő. Csak a könyv második, 1929-es kiadásától egészült ki Nero nevével. 75 Kosztolányi Dezső, A véres költő, Budapest, Genius, [1922], 225-226. - Az a megfogalmazás, hogy „a költőben minden megfér egymás mellett, jó és rossz, arany és sár”, azaz egyaránt meg kell élnie az egymástól igen különböző társadalmi értékeket és szerepeket, vissza-visszatérő gondolata Kosztolányinak - lásd a 32. jegyzetet. 103
