Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija

Az Est-nek adott nyilatkozatában már Kosztolányi 1919-es múltját is felhány- torgatta, és nyilvánosan megszellőztette a Pardon rovatban betöltött szerepét.51

A kettős kötődés ezúttal kifizetődő volt: az Új Nemzedék szerkesztősége is,52 a Nyugat írói is Kosztolányi mellett álltak ki.53 De Szabó Dezső támadása ráébresztette, hogy válaszút elé érkezett. 1921 januárja után nem jelenik meg írása az Új Nemzedékben, és föltehetően állás után próbál nézni. Hónapok telnek el, és nem nyílnak meg előtte az ajtók.54 így hát kapva kap a konzervatív liberális Pesti Hírlap ajánlatán, 1921 augusztusától a lap belső munkatársa. Nem vagy nem csupán az egyidejűleg betöltött kettős szerep lehetetlenült el számára, hanem - a politikai konszolidáció kibontakozása nyomán - a kurzus harcos képviselete is időszerűtlennek tűnhetett. Az Egyesült Államokban élő Reményi Józsefnek 1922. május 25-én írt levelében nem annyira a korábbi küzdelmének hiányát panaszolja el, mint inkább annak eredménytelenségét:

„Ma már annyira össze van itt zavarva minden, művészet, érdek, politika, hogy senki sem mer megnyilatkozni, s az, aki szereti a magyarságot, mint én, teljes némaságra van kárhoztatva, nem külső eszközökkel, mert szabadon ki51 Az 1920. november 4-i cikkben szinte valamennyi vádpont fölmerül, amivel Kosztolányit később jobboldalról támadták. (Ezekre reagál az Édes Anna végén, mint arról még lesz szó.) A két író kapcsolatának történetéhez tartozik az is, hogy amikor Szabó Dezsőt 1924-ben izgatás és nemzetgyalázás miatt börtönbüntetésre ítélték, Kosztolányi pertörlési kérvényt körözött az írók között, amit a kormányzónak kívánt átadni, de Horthy nem fogadta őt. Vö.: Uo., 741.

52 Az Új Nemzedék látványos felsorakozása Kosztolányi mellett részben talán éppen a szerkesztőség belső meghasonlásából és a lap válságos helyzetéből következett. Milotay István ugyanis összekülönbözött Bangha Bélával, és a szerkesztőség számos tagjával kivált az Új Nemzedékből (majd 1929 decemberében elindította a Magyarságot). Kosztolányi jelentősége a lapban ekkor különösen megnőtt. Bár ő is aláírta a kilépő nyilatkozatot, és egy hónapig nem dolgozott az Új Nemzedéknél, a Magyarsághoz mégsem csatlakozott (az ott dolgozó Szabó Dezső-famulusok miatt), s Banghának sikerült őt visszacsalogatni. Vö.: Arany Zsuzsa, „Pardon, Kosztolányi”: Dokumentumok és kérdések egy rovat körül, Kalugram, 2009, 9. - megjelenés alatt. Utóbb (az 1933-1934-es naplójában) Kosztolányi az Új Nemzedék „ellenszenves környezet”-ét emlegeti, lásd Kosztolányi Dezső, Levelek..., i. m., 856.

53 A ritka kivételek egyike Németh Andor, aki Bécsből szemlélve a keresztény kurzus két vezető írójának vitáját, a két „pojáca” közül Szabót tartja rokonszenvesebbnek, mert őszinte szenvedély vezérli, szemben Kosztolányival, aki „szívtelen, hideg, számító tudós és tudákos versművész” „minden ízében kulturált és fölényes ember”, és „erkölcstelenül, hitetlenül s a maga igaz értékének pontos ismerésével mérgezi és fertőzi az olvasóközönséget". (A kurzus írói egymásról - idézi: Lengyel, Németh Andor..., i. m. = L. A., A törvény és..., i. m., 212.) A pojácák című cikkében még élesebben fogalmaz Kosztolányiról, aki „nagyanyja finom porcelánjai és az Új Nemzedék Pardon-rovatjai között nyilván csak jelentéktelen stíluskülönbségeket lát” (Uo., 217.). Csak a Nero-regény békíti meg Némethet, melyet szerzője önleszámolásaként értelmez. Később egyre nagyobb megértéssel és elismeréssel olvassa Kosztolányi műveit, az Esti Kornél egyik első felfedezője, s ő írta az egyik legmegrendítőbb nekrológot az író halála után. Kettejük viszonya már csak azért is érdekes, mert mindketten az ízlés megszállottjai voltak.

54 Vö.: Kosztolányi Dezsőné, i. m, 204. - Az Új Nemzedék szerkesztőségét 1929 augusztusában szélnek eresztették.

100