Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Dánielné Lengyel Laura Naplója - 1914

1914 I 47 vagyok harcos temperamentum, vagy még mindig túlságos értékkel bír előttem az élet? Mit tudom én?! Katonákkal beszéltem, tisztekkel, közlegényekkel. Azt a nagy hősies elszántságot és verekedésvágyat nem látom sehol. Panasz, szó nélkül tű­rik a legszörnyűbb fájdalmakat, de egy hét óta valami különös rezigná- ció van a hangjukban. Azt hiszem, a béke és nyugalom utáni vágy ott lappang a legelszántabb hadfi keblében is, ha nem is beszél róla. Az asz- szonyok hősieskedése pedig egypár hisztérikus kitörést nem számítva mind szemenszedett hazugság. A lengyel anya, ki büszke elesett fiaira, már kimúlt a hatvanas évek költészetében, s hiába akarják galvanizálni. Én csak kétségbeesett anyákat és fájdalomtól megtört feleségeket látok. S nekem ez az emberi, ez természetes. Azazhogy van egy pár őszintén megmámorosodott ember. Ilyen Igno­tus, ki immár nemcsak a közönségnek, de önmagának is hazudik. Ilyen Nagy Endre, ki mindenáron csatába akar menni, és önként jelentkezett a hadügyminisztériumban, felhívva a budapesti férfiakat, hogy tartsanak vele." Én őszintén bámulom ezt az embert. Minden nagy és őszinte érzés elragad, s úgy irigykedem, miért nem tudok én is repülni? Mert hiába minden, nem tudok. Gyermekkori kinőtt ruháim nem tu­dom felvenni. Természetesen szívem minden csepp vére, agyam minden idegszála idecsatol, és inkább a halál, mint a cári kozákuralom. Inkább kivándorolni, itt hagyni mindent, mi lelkemnek drága, mintsem orosz uralom alatt éljek és neveljem gyermekemet. De mindez nálam valami sötét, kétségbeesett elhatározásban nyilvánul meg. S fájdalmas irigység­gel nézem azokat, kik mámorosán repülnek, hová? ... Lehet felfelé! S a sok komor feketeség közt egy derült epizód. A M[agyar] Tud[o- mányos] Akadémia elnökének, Berzeviczy Albertnek99 100 nincs egyéb baja, csak az, hogy a Himnusz nem elég lojális, meg kell talpalni egy királyt dicsőítő strófával. S meg is bízza a szent munkával pont Vargha Gyu­lát.101 Igazán meg lehetne kérdezni Berzeviczytől a szép pesti argóban, ká andere smerzen?!102­Páris erődítményei előtt köröskörül németek állnak. De Páris nem lesz könnyű falat. 71-ben majdnem öt hónapig védték, és csak akkor kapitu­99 Nagy Endre (1877-1938) magyar író, újságíró, konferanszié, a magyar kabaré megte­remtője. 1914 és 1916 között a galíciai fronton harcolt, ahonnan Az Est című lapnak küldött tudósításokat. 100 Berzeviczy Albert (1853-1936) politikus, történetíró, az MTA elnöke 1905-től haláláig 101 Vargha Gyula (1853-1929) költő, műfordító, miniszteri tanácsos, a Kisfaludy Társaság titkára, az MTA tagja 102 Azaz: „keine andere Schmerzen?" (szabad magyar fordításban: „más bajod nincs?" /német/)

Next

/
Thumbnails
Contents