Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Laczkó Géza Naplója - 1919
456 I LACZKÓ GÉZA NAPLÓJA nizmus, s milyen sok kis csirkefogó marakszik alatta a levert diókért! Lanyhadt várakozás a világ ma nálunk. Nyugalom és nyugalom után sóhajt mindenki, s szegény Budapestem tragikus vörös fényben lobog. Nagy megfeszüléssel szegi mellét a világnak. Bírja-e, s meddig bírja? Tűzünk gyújt-e elegendő tüzet körül, vagy elönt bennünket az áradat? Szegény ütköző, te, magyarság! A jó török világot is rajtad tiporta el Nyugat. A kommunizmust is rajtad akarja eltaposni. Sikerül-e neki? - Hol van itt a nagy stíl, a nagy lendület? Hisz a sorstól komollyá pofozott Budapest alig várja a pillanatot, hogy visszaléhásodhassék! Félek, hogy ez a rongy pesti nép elhitelteleníti a nagy Eszmét végül. Rossz idők jönnek még, de a békés, kialudt, jóllakott hajnal derengését mintha látnám. Úgy érzem, hogy még májusban eldől a sorsunk, s jön a jólét, a munka és a bőség. Vagy? Máj[us] 28. Dadi, az én jó Dadim, legjobb barátom, aki annyit vétett ellenem, s aki ellen én annyit vétettem, tegnap este megérkezett az ötéves fogságból. Három rongy kis szó, s mennyi izgalom, bánat, nyomor és piszok, testi és lelki megrokkanás van mögötte. Ahogy bejött az ajtón, fölsírt; furcsa a hangsúlya, franciás; a nyomor, a bizonyos bizonytalanság, a piszok második természete lett, s egy apostol, szerető, elnéző, hálás és megindult apostol lelkét hozta magában. Amennyire süllyedt fizikumban, annyira emelkedett lélekben. Apró önzésekbe posványosodott völgyünkből irigy áhítattal nézek föl erre az erkölcsi magaslatra, szégyenlem magam, s előre látom, hogy ő is ide fog visszacsökkenni csakhamar. Ne! Nem! Gondoljunk a nagy Romain Rolland nagy Jean Christophe-]ára,191 s áldjuk a sorsot, hogy ismét összekerültünk. Ez igazán az új élet kezdete. Jobban mondva, a megjavított régié. Öt év tetves lidércnyomásos álma végső, zilált képeit rángatja álommákonyos szemünk előtt. A kakas kukorékol: jön a hajnal! Evőé, hajnal istene, fiatal, izmos görög isten, Evőé, aki nem félsz a színes-zavaros élettől, mert kialudt tagokkal, aggyal nyújtózol az élet elé, amely jönni fog. Jönni Fog! JúlJius] 28. Szegény Dadi! Már ott van, ahol volt, sőt lejjebb. Önző, csalfa, dologtalan, s hozzánk már csak akkor jön, ha kell neki valami. Különben már nincs is Pesten. A proletárállamtól, amelynek elvi alapját eleget kifogásolta, in191 A pacifista Romain Rolland (1866-1944) 1904 és 1912 között megjelent, 1915-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott regénye.
