Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Laczkó Géza Naplója - 1919
1919 I 457 gyenes helyet járt ki magának egy siófoki szanatóriumban. Bennünket megsértett, körülbelül leszámoltam vele. De hát most itt nem ez a fontos. A fontos az, hogy nagy események vannak készülőben, tán már folyamatban is. Ellenőrizhetetlen hírek vannak forgalomban arról, hogy a vörös sereg Tiszán át való kelése katasztrofális volt. A levegőben lóg Budapest közeli ellenséges megszállása, ami talán a proletárdiktatúra végét is jelentené. Tény az, hogy a vörös sereget megverték a Tiszán túl.192 Való, hogy a proletárállam gépezete nem működik; a kerekeket pontosan kicsiszolták, helyére illesztették, de nem forognak, vagy rosszul forognak. Nem dolgozunk, hanem gyűlésezünk. Elégedetlenek vagyunk, főleg a munkásság. Nem eszünk, mert nincs mit; két hét óta úgyszólván tökfőzeléken él Budapest. A használaton kívül helyezett kék pénzért lehet csak titkon vásárolni; a nyilvánosan forgó fehér pénznek193 nincs vásárlóereje. A szakszervezetek morognak, a rendeletek valóságos dzsungellé nőttek; a parancsok, tilalmak csakúgy csattognak, mint a karikás ostor, de a hátak kivonják magukat a csapások alól. Aki teheti, vidékre vagy még inkább Bécsbe szökik, ha így megy, őszre nem lehet a Nemzeti Színházat megnyitni; nincs fűtőanyag, nincs ruha, szappan, élesztő, hát semmi, semmi sincs. S a kommunizmus legvadabb hívei sem állnak már messze attól a gondolattól, hogy mégiscsak nagy ugrás volt egyszerre a feudalizmusból a kommunizmusba. Különb náció kellett volna hozzá, mint a magyar. Helyzetkép: kívül az entente, amely azt mondja: „Nem akarom!"; belül elnyavalyásodott mi, akik azt mondjuk: „Nem tudjuk!" No, és ha ezt az ijedelmet is megússzuk, s Kun Béla194 mégis marad, lesz-e vajon ettől szenünk és fánk és zsírunk télre? Nem. S ha összeomlik a proletárállam? Jobb lesz-e? Aligha. A magyar gyomor türelmetlenebb, mint a német, hangja átkorog az ideálokon, s enni kér. Mi vagyunk az Ezsauk nemzete, egy tál lencséért Árpád óta folyton csak eladtuk elsőszülöttségi jogunkat. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok - ezt a mondást is mi találtuk ki; legalábbis mi valósítjuk meg legcsu- dásabb tökéletességgel. Úgy látom, hogy torkig a nép az önfeláldozással, akár ál, akár valódi érdekekért kérik tőle. Élni akarnak! S a filozófus agy 192 A Vörös Hadsereg 1919. július 20-án indította meg a tiszántúli hadjáratát a megszálló román csapatokkal szemben. A támadás azonban nagyon gyorsan összeomlott, július 26-án visszavonulással, végül a Tanácsköztársaság bukásával végződött. 193 A Tanácsköztársaság fizetőeszköze a „fehér pénz", amelynek csak az egyik oldalán volt színnyomás, gyorsan elértéktelenedett. A lakosság inkább a „kék pénzt", a háború előtt nyomtatott osztrák-magyar bankjegyeket használta továbbra is, mivel azok valamennyire megőrizték értéküket. 194 Kun Béla (1886-1939) kommunista politikus, a Tanácsköztársaság vezető alakja. Bukása után Ausztriába emigrált, majd a Szovjetunióban élt.
