Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Bevezető (Siklós Péter) - 1917
378 I LÉNÁRD JENŐNÉ HOFFMANN ILONA NAPLÓJA érezni a jobb oldalamat, és örültem, mikor szokatlanul korán hazaindultunk. Az úton már rosszul voltam, és örültem, hogy hamar ágyamban leszek már. Az ágy azonban, de még a jól kipróbált, meleg termofor111 112 sem használt, igen nagyon szenvedtem egész éjjel, míg végre morfiummal reggelre elszundikáltam. Pár nap múlva Szöllősy dr.U2 már tisztában volt a betegségemmel, én még mindég nem tartottam komolynak, sőt mikor ápr[ilis] 22-én Verebély az okvetlen szükséges operációt 28-ra kitűzte, csekély fogalmam sem volt arról, hogy ez tulajdonképpen mit jelent. Közben a fájdalmas és csendes napok váltakoztak, Emy néni ápolt, éjjel nemigen aludtunk. Jenőnek jeleztem, hogy jelentéktelen bajjal fekszem, és az operáció utáni napokra előre írtam pár levelet. Áprjilis] 26-án mentem be a Park Szanatóriumba. Renée épp aznap jött meg, hogy hosz- szú hónapok után kissé velünk legyen. - A betegségem kínos napjait leírni nem szándékom - ezt elfelejteni úgysem lehet -, a fő, hogy aránylag hamar túlestem mindenen hála a doktoroknak és Emy néni megszokott önfeláldozó ápolásának. A gyerekeket Mariska gondjaiban tudva eziránt nyugodt voltam. Jenőt az operáció napján Verebély hazasürgönyözte. Talán nagy önzés volt ebben a kívánságomban, de tudtam, hogy nem olyan ijedős természetű, és miután biztosítottak, hogy feltétlenül hazaengedik, a kísértésnek ellentállni nem tudtam. Mire a sok kábítástól jóformán először eszméltem, harmadnap már meg is jött. A nagy szenvedéstől bizony keveset örülhettem és beszélhettem vele, de végtelen jólesett és megnyugtatott, ha ott ült az ágynál és simogatott a tekintetével. Ő is örült, hogy hívtam, és a nehéz napokban itt volt nálam! Hat nap úgyis hamar elmúlt. Sokat kínlódtam, és hosszú, álmatlan éjszakákon testi fájdalmaimon kívül gyötörtek gondolataim, vágyaim, gondjaim! A gyógyulás otthon május közepe felé már gyorsan haladt, de sokáig óvatosan, csendesen éltem még - ágyban nagyrészt vagy a balkonon fekve. Első kirándulásom májjus] 21-én Sanyi vizsgájára. Közös vizsga - a gyerekek mint a betanított bábuk felelnek, Sanyi egész jól tud, kitűnő bizonyjítványt] kap. Túlságosan meleg nyári napok voltak. A szárazság réme fenyegeti az országot. Soha nem ismert módon vágytam ki a szabad természetbe, a csendbe és a zöldbe. Sokáig nem egyezhetett bele a doktor, de végre is június 9-én mégis elengedett, és feljöttem Tildáékhoz a Svábhegyre. - A gyerekek már vagy két hete egész napra Andorék113 kertjében jártak, Mariska júnfius] 11-én újra megjött, és átvette őket. - Teli tüdővel szívtam a jó levegőt a hegyen, néztem a zöldbe, éreztem a csend gyógyító hatását testre és lélekre. Még az újság se érdekelt - lehetőleg kerültem a 111 hőtároló tömlő, edény 112 Szőllősy Lajos (1881—?) belgyógyász főorvos, a család háziorvosa 113 Margalit Andor (1883-?) a naplóíró unokatestvére.
