Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Bevezető (Siklós Péter) - 1915-1916
1915-1916 I 373 a teljesen összelőtt helyeket. A gyerekek a sötétben igen jók, bátrak voltak, pedig csak az apus cigarettája meg rádiumórája világított. Örültünk, mikor végre lámpát gyújtottak, és tudtuk, hogy vége a veszélynek, de annál jobban megijedtünk, mikor Lienzben kitűnt, hogy a passzusunk94 nincs rendben és ki kell szállni. 24 órát önkéntelenül, de kellemesen töltöttünk Lienzben, este továbbutaztunk95 Marburgig, ott újra aludtunk 3-7-ig, és azután még egyszer vesztegeltünk Pragerhofban, míg végre onnan reggeltől estig utazva még hazaértünk. - Jenő összesen nyolc nap volt itthon. Rövid idő alatt sok mindent elintézett, legfőbb megelégedésére megállapodott jövő életére nézve is egy neki igen alkalmasnak ígérkező helyen. Ezzel nagyon megkönnyebbült, és a legjobb hangulatban hagyta volna el újra Pestet, ha az örömbe az az ürömcsepp nem vegyült volna, hogy Sanyi időközben tüszős mandulalobban megbetegedvén, lázzal ágyban feküdt. Jelentéktelennek látszó baja elhúzódott, és nem javult. Ha egyik nap kevesebb volt a láz, másnap újra felment. A gyerek ennek megfelelően jobb és rosszabb hangulatú volt. Időközben egy kis óvó nénit kiszekált, és novfember] 5-én végül egy megfelelőbb német k. a.96 jött a házhoz. Én állandóan a gyerek mellett voltam, és Mutter is, így a kisasszony Hansival foglalkozott inkább. Éppen aznap fordult rosz- szabbra Sanyi állapota, mikor Serer átutazóban eljött meglátogatni bennünket, és vitt Jenőnek mindenféle jót, csak igaz megnyugtatást küldeni nem tudtam! Sanyi mirigyeit támadta meg a fertőzés, bal füle alatt kemény, nagy daganat fejlődött, melyet nyolc napig forró lenmaglisztpéppel próbáltunk eloszlatni vagy megérlelni. Rosszindulatú, rémesen fájdalmas dolog volt. Emelni se tudta szegény gyerek a fejét. Folyton olvasni, olvasni kellett neki - vagy dámát, malmot játszott fekve a nagymamával. Sokat szenvedett, míg Preisich97 felnyitásra érettnek ítélte a daganatot. Azt mondtuk, „röntgenfelvételt csinálnak rólad", evvel csaltuk ki az ágyból. Iszonyúan ellenkezett - 40° lázzal ki hallott egy beteget kivinni az utcára - mondta. Azért szegény az autóban csendes volt, de mondta, hogy szeretne már visszamenni. Örült, mikor hallotta, hogy az autót váratjuk. Rudi, Emy néni és Gizi jöttek. A karomon vittem a Park Szanatóriumba98 be [!]. Fenn aztán elaludt, amíg vártuk a tanárt. Novjember] 24-én délután 4 órakor vizsgálta meg Verebély, rögtön elrendelte az előkészületeket az operációra. Mikor hallottam, „narkózis, asszisztencia", tudtam, 94 útlevél 95 A naplóíró utólagos betoldása: „A villachi állomáson: a szembe befutott katonavonatról látom, hogy leszállnak a felpakolt katonák. Egyik a lépcsőről végigzuhan a peronon - meghalt. A következők nyugodtan elmennek mellette." 96 Lásd a 8. számú lábjegyzetet. 97 Preisich Kornél (1869-1955) gyermekorvos 98 Aréna (ma: Dózsa György) út 84/b.
