Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Bevezető (Siklós Péter) - 1915-1916
370 I LÉNÁRD JENŐNÉ HOFFMANN IFONA NAPFÓJA napot töltöttünk el - hír nélkül - áprilisban, a Col di Lana robbantása80 utáni időben. Tudtam, hogy ott fenn volt az üteg - szörnyű félelem fogott el, rémeket láttam, aludni nem tudtam, és az volt a rögeszmém, hogy a szétrobbantott sziklák agyonzúzták őket! Egy szerencsés véletlen folytán valahogy megjött már 26-án egy lap, amelyet 21-én, tehát a robbantás után írt, míg a többi posta tizennégy nap szokott jönni. Alig mertem hinni szemeimnek, és kimondhatatlan boldog voltam! Szinte úgy éreztem, hogy ha most nem esett baja, ezután már nem kell félnem. - Június 6-án Renée-ékkel81 együtt Keszthelyre mentem nyaralni. Három kellemes hónapot töltöttünk ott jóleső egyhangúságban a Hoffmann család82 kedves pártfogását élvezve. Háztartási gondok - családi traccsok, cseléd- és kisasszonyügyek pertraktálása, toilette-ügyek, gyereknevelés vannak a napirenden. A posta jól szuperál, csak egyszer akad meg, amikor Jenő helyet cserél. Ettől újra tíz nap igen rosszul vagyok, és mikor végre megjön Pestről egy megnyugtatni akaró sürgöny, simpliciter elájulok. Ezt örökké szégyellni fogom. Az oroszországi front súlyos napjai83 roppant lehangolnak - György84 és Ede85 miatt roppant aggódom. Éjjel rosszul alszom, és ilyenkor meggyújtom a gyertyát, és nézem a két mellettem fekvő gyerek ártatlan, szuszogó arcát. Ez megnyugtat, de azért sokszor utólag a levelekből konstatálom, hogy csodálatos telepátiával egész pontosan megérzem, mikor van veszélyben ott messzi künn - valaki, akivel, úgy látszik, hét rövid év alatt egész eggyé nőttem. Egyre lesem, várom, mikor lesz szabadság. Kímélem a jobb ruháimat. Időközben festegetek, érzem, hogy haladok és tudnék még haladni. Ennek örülök. Augusztus 20-án Jenő váratlanul Bruneckbe kerül - biztos helyre, a Brigade-hoz.86 Első percben nem értem, hogy ez mit jelent, még örülni se tudok a jónak, mert oly megelégedetten írt mindég Son Pauses-ből,87 hogy szinte sajnálom, hogy ezt a helyet el kellett hagynia. - Ugyanekkor mond fel Mariska,88 aki a Batthyány hercegékhez89 megy vissza. Nagyon rosszul esik, fáj, hogy elmegy, és fájdalmat okoz a két ragaszkodó, ked80 Stratégiai fontosságú hegycsúcs az olaszországi Dolomitokban, Dél-Tirol határán. 1916. április 17-én az olaszok nagy erejű aknarobbantást hajtottak végre a hegy tetején beásott osztrák állások ellen. 81 Hoffmann Renée, a naplóíró húga, Forda Jenő felesége 82 A naplóíró édesapja, Hoffmann Sándor rokonsága Keszthelyen élt. 83 lásd Erdélyi 4. lábjegyzet 84 Wagner György, a naplóíró unkatestvére, Wagner Marcell és Lövy Melanie fia. 85 Vermes Ede 88 dandár 87 hegycsúcs, magashegyi hadállás Cortina d'Ampezzónál. 88 Czirják Mariska ezt követően Körmenden volt nevelőnő, de még a húszas években is tartotta a kapcsolatot Lénárdékkal. 89 Boldog Batthyány-Strattmann László herceg (1870-1931), a „szegények orvosa"
