Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Bevezető (Siklós Péter) - 1915-1916

1915-1916 I 371

vés, ártatlan gyereknek, akiknek a háború már eddig is teljesen megváltoztatta környezetüket, elvette a megszokott otthont, az apjukat, most elmegy a hosszú időn át hibáival együtt szeretett és szokott Marisjuk. Szeptember] 5-én Pesten vagyunk. A véres emlékű román betörés90 szörnyűségeinek lidércnyomásával az utolsó két hetet nem élveztük már Keszthelyen. - Mariska 10-én este megy, a gyerekek szívet tépően siratják- a helyettes hasznavehetetlen, elmegy két nap múlva. Sanyi fájdalma valósággal megrendítő, és az egész gyereket megviseli. Ugyanekkor az iskolajárás első napjai keresztülvihetetlen nehézségekkel járnak. A gyereknek valóságos hisztérikus rohamai vannak. A második kisasszony is elmegy. Ezután egy kis erdélyi szász menekült lakik itt, aki segít némileg a gyerekek mellett, de Sanyi alig hagy magához nyúlni. Maris távozásának fájó emléke még erősen sajog. Kerülni kell minden emlékezést rája. Az iskolába kezd beletörődni, de azt állítja, hogy nem lehet ott tanulni, mert ott csak játszanak! Okt[óber] 7-én végre megjön utazási engedélyünk, és Giza szobalány kíséretében Bécsen, Innsbruckon át utazunk Bruneckbe. Okt[óber] 9-én délután Vi 4kor Franzensfestében - közel kilenc hónap után a viszontlátás perce. Sok kíváncsi szem előtt persze tartózkodóan lehet csak örülni egymásnak. Csak Sanyi ujjong hangosan, mikor az apját meglátja, aztán ő is hallgat és elfogult. Jenő karcsúbb, fiatalabb, mint volt. Bruneck őszi verőfényben fogad. Csendes, kedves kis fészek - tele tiszttel. Lakásunk roppant barátságos. Nyolc napig gyönyörű, meleg napsugár kedvez. Eltűnik a kilenc hónap végtelen hosszú ideje - együtt vagyunk megint egy fedél alatt. Mintha csak nyaralóba jöttünk volna ide, és a háború nem is lenne, pedig itt ugyancsak közel vagyunk hozzá! Sétálunk nagyokat, örülünk egymásnak és a remek, szép természetnek. Igaz, kicsit sokat kell a brigade-irodában lézengeni, de azért így is jó. Hűvösre fordul az idő - a gyerekek már nem lehetnek folyton a levegőn -, fehérek a hegyek köröskörül, pedig az erdőben még a napokban epret, málnát szedtünk. A misztikus, félhomályos kis erdők erősen izgatják Sanyi fantáziáját. Mindenütt törpéket sejt, és boldog, hogy mi elősegítjük a törpeországban való szent hiedelmét. Roppant ügyesen mászik, fürge és nem fél - egész leikével élvezi a természetet és a szabadságot. A szép, hangulatos katonatemetőbe sokszor járunk. Halottak napja közeledik. Megható szeretettel díszítik az orosz foglyok „ellenségeik" csendes sírhalmait.91 Művészi fenyőfa fejfájuk alatt egymás mellett fekszenek a

90 1916. augusztus 27-én a román koronatanács határozata alapján megtámadták a Monarchiát és betörtek Erdélybe.

91 „A brunecki temető nagyon szép volt, eleinte az orosz foglyok szakértelmére bízták, akik művészi fakereszteket faragtak. Ám amint felfedezték, hogy az oroszok hasznosabbak, ha nehéz ágyúkat szállítanak a hegyekbe, a temető fenntartásában sajnálatos