Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Bevezető (Siklós Péter) - 1915-1916
1915-1916 I 369 ment". Március közepén kanyarót kap először Sanyi, akinél nyolc nap alatt lezajlik, aztán Hansi, aki 12 napig fekszik. Hamar szerencsésen túlestünk ezen is. Sanyi felgyógyulása után folytatja Mariskával kezdett tanulását, és úgy tervezzük, hogy tavaszra vizsgázik. Délelőtt van egy óra tanulás, torna, ének, ez utóbbit Hansi is csinálja, ennivaló kedvesen. Ezalatt folynak folyton tárgyalásaim Eppingerrel76 a lakásügyben. A kilakoltatási kérvényemet elutasítják, Mandel Gyula77 közbejár, bírói szemle készül, járok Kasselikhez,78 egyezkedünk, fellebbezek a közmunkatanácshoz, megajánlunk hétezer k[oron]át, visszautasítják, végül jön Kovács Ernő,79 megmozdul a „főváros", és hosszas hercehurca után kiegyezünk, Eppinger kienged 1915. nov[ember] 1-jéig való fizetéssel. 1916. május 5-én költözöm - raktárba. Épp három évvel ezelőtt mennyi szép reménnyel költöztünk a kis házikóba be! Milyen szép volt a csendes, meleg kis könyvtár, milyen kedves a tarka, magyar szoba, milyen kedélyes a nagy szalon, meg a szép, tágas fürdőszoba, ahol vasárnaponként az egész családi idill lejátszódott. A terasz, az udvar, ahol Hansi először tipegett - mennyi kedves emlékkel teli. Keserves volt széjjelszedni a régi otthont, avval a szorongó érzéssel rakosgatni koporsóba, azaz ládába mindazt, ami az otthont jelentette, hogy vajon mikor, hol és hogy kerül újra elő. - 36 láda volt, és két óriás kocsi tellett meg a holmival - pedig sok mindent eladtam! A költözés maga cca. 700 k[oron]ába került. Örültem, mikor elkészültünk evvel a munkával, és a fasori kínos fejezet végképp bezárult. Sanyi május 30-án igazán fényesen levizsgázott. Minden kérdésre szabatosan, bátran felelt, sokat és jól tudott, és legkevésbé se volt elfogult. Mikor kérdezték az imákat, elmondta mind, amit kívántak, aztán hozzátette: „még egyet mondok, amit én magam költöttem az apusért. Édes, jó Istenkém, vigyázz az apusra, ágyúgolyó kikerülje, soha semmi baj ne érje, oltalmazd a többieket, hamar segítsd haza őket. Ámen." Ezt az imát akkor költötte, amikor rettenetesen aggodalmas tíz 76 Eppinger Gábor a Városligeti fasor 22-ben lakott, Lénárdék nála béreltek lakást. „Két emelet, lent nyolc szoba, fönt nyolc szoba. (Valamikor Hubay Jenő, tizenhatezer csárdajelenet szerzőjének tulajdona volt, sőt ő építtette: a villa homlokzatán lantok, hegedűk, csak éppen csárdajelenet nem.)" - írta le az épületet Eppinger veje, Szentkuthy Miklós a Frivolitások és hitvallásokban (Bp., Magvető, 1988, 277). 77 Mandel Gyula (1866-?) mérnök, a naplóíró édesapjának, Hoffmann Sándornak az üzlettársa, a Magánmérnökök Országos Szövetsége tagja, a Magyar Agrár- és Járadékbank Rt. nagyrészvényese. 78 A Kasselik Ferenc és Erzsébet Alapítvány az 1912-ben elhunyt Kasselik Jenő milliomos háztulajdonosnak a Katolikus Egyházra hagyott vagyonát kezelte. 79 A naplóíró nagynénje, Lövy Ella férje, gyógyszerész, városi tanácsnok. Lásd még: Családtörténeteim, 64.
