Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Bevezető (Siklós Péter) - 1915-1916
364 I LÉNÁRD JENÖNÉ HOFFMANN ILONA NAPLÓJA pádon, de aztán felkelt, hogy ő ilyen bűzben nem alszik, inkább kimegy a hidegbe! Ki is mentem vele a jéghideg éjszakába, fel-alá sétáltunk, míg jött a vonat. Beszálltunk a 40° melegre fűtött kupéba, ahol egy kis mécs pislogott csak - most Sanyi aludt, de a kicsi ébren nyafkáit. Csak 1 órakor indultunk és Vi 2-re végre beértünk Eszékre, ahol Jenő várt az állomáson. Jól fűtött szobában Hansi egy ruhakosárban, Sanyi a díványon hamar elaludtak - és reggelre az egész keserves utazást elfeledték. Primitív, két egymásba nem nyíló szobáinkban - Weiszné anyai gondoskodása mellett - három kedves emlékű hetet töltöttünk együtt. Sanyinak a sok elvonuló katona naponta háromszor nagy szenzációt jelentett - egyszer 1914. dec[ember] 4-én,61 mikor Belgrádot bevettük, fáklyamenet is volt, ami esti álmából riasztotta fel. Reggel, mikor kérdeztük, hogy szép volt-e a fáklyászene, azt felelte, én csak tűzoltókat láttam nagy gyertyákkal! — Hansika a kényelmetlen kosárból a mi két ágyunk közé került. Felejthetetlenül kedves volt, mikor éjjel mindég közelebb és közelebb húzódott hozzám kis meleg testével, vagy reggel egész csendben, szótlanul percekig cirógatta az apus arcát. Nagy ijedtség volt, mikor egy este észrevettem, hogy forró a kis feje, és 39° láza volt, aztán három napig - sarlachjárvány62 volt a városban, de szerencsére nála csak gyomorrontás volt, ami jól megviselte. Decjember] 5-én Jenő mint Mikulás megjelent egy asztalon égő petróleumlámpa félhomályában, és teljes hatást ért el. Sanyi szepegve, szépen felelt a kérdésekre, a kicsi kevésbé félt, de mikor elment, mind a ketten fellélekzettek - futottak az ablakhoz nézni, hogy látszik-e a fehér füst. Reggelre volt nagy Mikulás-ablak. Sanyi már hajnalban nem aludt. A szép családi idillnek dec[ember] 15-én vége szakadt hirtelen. Csapataink visszaveretése, és Belgrád feladása nagy pánikot idéztek elő Eszéken, ahol egyébként az alsóváros szerb érzelmű lakossága a szerbek győzelmeit mindég erősen túlozták. Rémhírek terjedtek el seregeink teljes megsemmisüléséről, azt is mondták, hogy üldözik a szerbek csapatainkat, és már átkeltek a Száván. Jenő megijedt, hogy ennek egy része, ha igaz, és ha megzavarják a vasúti forgalmat, könnyen itt rekedünk. Hirtelen elutaztatott tehát, én 11-kor kezdtem csomagolni és fél 1-kor már ültem a vonaton. - Vissza is 12 óra hosszat utaztam. Szabadkán három és fél órát vártam a zimonyi vonatra. Végre zsúfoltan érkezett. A kupéban egy osztrák nő ült rongyos selyemblúzban, szalmakalapban, úgy, ahogy a nyáron, mikor egy barátnőjét látogatta Belgrádban, szerb hadifogságba került! Mesélte, hogy azóta soha nem vetkőzött le éjjel lefekvéskor, és az utcán sem volt, csak az udvaron szabadott neki sétálni, sőt az ablakon kinézni sem volt szabad! Belgrád lövetésének izgalmairól 61 valójában: december 2-án 62 skarlátjárvány
