Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Bevezető (Siklós Péter) - 1915-1916
1915-1916 I 363 hosszú, boltíves folyosón. Egy főhadnagy szortírozza, egy fekete kendős, fehér bóbitás apáca végigjárja őket, mindegyikhez szól. A könnyebbek sorba lesznek állítva a fal mentén. A hordágyakon viaszszínű arccal, legtöbb csukott szemmel, apatikusan fekszik és várja a sorsát. Megvárjuk, míg a két kocsi kirakódik, aztán fájó érzéssel elhagyjuk a szenvedésnek ezt a gyűjtőhelyét. A kávéházba megyünk - alig kapunk egy kis helyet. Villanyfényárban úszó, zsúfolt teremben vígan szól a hölgyzenekar, „Hej, Zsuzsikám." Tán fél óráig ülünk és beszélgetünk, mikor az utcán feltűzött fegyveres patruj55 sorakozik a kivilágított üvegfal elé. Alarm!56 A hideg átfut rajtam. A katonák felugranak. Jenő odafut Pexidrhez, aki egy perc alatt már tudja, hogy nem nekik szól. Mégis minden katonának a kaszárnyában a helye. Őt perc alatt kiürül a nagy terem. Zuhogó esőben futó katonák minden irányban - a patruj megy tovább, csendben alarmíroz. Futva mi is egy kocsi felé tartunk, és elfogjuk, út közben még vagy négy katonát felszedünk. Az alarm ugyan a 78. domobráncok57 menetszázadának szólt, de azért mégis megijedtem, és átéreztem a bizonytalanságot, amelyben élünk - és minden percnek az értékét, amelyet együtt, meleg szobában, veszélyeken kívül tölthetünk. * Jenő az önkéntes iskola vezetését vette át (Sobotka örökét), és úgy számított, hogy ha tanítványai janfuár] 15-én levizsgáznak, akkor ő is elkerül majd valamelyik frontra. Ez a körülmény bírt arra, hogy a család ellenzése dacára felpakoljam a két kis csemetémet (Hansi58 másfél év[es], Sanyi négy és fél év[es]), és útra keljek velük Eszék felé, hogy hadd élvezze őket még az apjuk, amíg lehet. Jéghideg kupéban egyórai késéssel indultunk 1914. nov[ember] 23-án Pestről. Amíg világos volt, addig jó[l] ment az utazás, bár a hideg ellen a plédekbe bevarrtuk őket Mariskával59. Szabadkán átszálltunk először, és megvacsoráztunk. Végtelen jók és türelmesek voltak a kicsik, és látva, hogy nagyon késünk, lefektettük őket aludni - Hansi elaludt, de Sanyi nem. Dáljá[ra]60 8 óra helyett 10-kor érkeztünk, a vonat elment már és 12-ig kellett várnunk az I—II. osztályú ét- és váróteremben. A kicsi nyafogott az álmosságtól, és csak azt kívánta, hogy Maris meséljen neki a kis imakönyvből. Sanyi elaludt ugyan a fa55 őrjárat 56 riadó 57 helyesen: domobrán, horvát nemzetőr az eszéki 78. gyalogezrednél; Magyar Királyi Honvédség horvátul: U. K. Domobranstvo 58 Lénárd Johanna (Hansi), Johanna Staél von Holstein (1913-1961), a naplóíró leánya 59 Czirják Mariska, Lénárdék háztartási alkalmazottja, nevelőnője, a gyermek gondozója 60 helyesen: Dálya, vasúti csomópont a Duna jobb partján
