Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Dánielné Lengyel Laura Naplója - 1914
1914 I 29 Ám amit Belgrád állítólagos bevételével csináltak, az mégis erősen operettízű volt. Ezen nagyon mulattak ellenségeink. A párizsi krokik napokig a mi belgrádi bevonulásunkból éltek. Szó, ami szó, nevetséges is volt ez ügy. Éppen a szerkesztőségben voltam, mikor távirat jött, hogy Belgrád elesett. A táviratot Balázs Ignác46 vette át, megmutatta nekem is, és bevitte Csajthayhoz.47 Pár órával később már dühösen cáfolta meg a hírt Hazai miniszter, de már semmi sem tudta megakadályozni, hogy a plakátok és esti lapok ne hoznák Belgrád elestét. Színes leírásokkal természetesen, melyekből nem hiányzott a nagy szakállú polgármester az obiigát sóval, kenyérrel, kulccsal és alázatoskodó szavakkal. Meg volt énekelve a mi tábornokunk kegyes, jóakaratú biztatása a védtelen polgárokhoz. Mikor ezeket a lovagias, középkori históriákat olvasnom kellett, már hallottam Rákosi Jenőtől,48 hogy „mindez csak pihent agyvelők romantikus munkája". Hazamentem, sírtam, dühöngtem, és egész éjjel undorodtam magamtól. Nem, ennek, ilyesminek nem szabad megtörténni. Nem szabad komikus elemnek vegyülni ebbe a hömpölygő vértengerbe. Ez gyalázatos. Ez megbecstelenítő azok ellen, kik oly komolyan és elszántan indulnak a halálba értünk. Mert indulnak komolyan, elszántan, bátran. Minden nap nézem a katonák elvonulását. Néha órákig állok az utcán, és vizsgálom arcukat, szemüket, homlokukat. Egy barna, kun arcú, harmincas években levő férfi szeme nem megy ki a fejemből. Olyan messze néző, „távolba vesző" pillantása volt, mintha már semmi köze nem volna a földi dolgokhoz. A szemünk összekapcsolódott, remélem, nem látta meg, mit gondolok: ez az ember nem fog hazajönni a háborúból. Beksics Gusztáv49 mondotta egyszer nekem, hogy ő már néhány emberen megismerte a közelgő halál jelét. Ép, erős szervezetű embereken, kiknek semmi bajuk sem volt. De a szemük oly csodálatosan néz messze- messze túl - túl rajtunk és minden földi dolgon. Az öreg Beksics nagy fantaszta volt, de ilyen tekintet engem is üldözött már, legutóbb annak a kun arcú, fekete magyarnak a szemében. Olyan borzongós történeteket adok le, mint a régi falusi asszonyok zord téli estéken a búbos mellett. S amellett milyen olcsó, könnyű dolog a prófécia most. A statisztika szerint minden tizedik katona szemében látnom kellene ezt a fanatikus, messze néző pillantást. 46 Balázs Ignác (1856-1938) újságíró, jogász 47 Csajthay Ferenc (1862-1940) 1891-től a Budapesti Hírlap felelős szerkesztője 48 Rákosi Jenő (1842-1929) a Budapesti Hírlap egyik alapítója, 1881-től 1925-ig főszerkesztője 49 Beksics Gusztáv (1847-1906) újságíró, történész, publicista
