Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 74 komoly hatással van az egyetemes és nemzeti gyűjtemények egymás melletti bemutatásának, illetve az utóbbiak hangsúlyozott interpretációjának szándékára is. A múzeum, amely 2004-ben 50 éves, a magyar társadalomtörténet, a nemzeti önállóság eszméje és hagyománya szempontjából sajátos időpontban alakult meg. 1954-ben a Magyar Népköztársaság formálisan eleget tett a nemzeti önállóság autonóm államiságot feltételező kritériumának, ám hogy esetünkben ez az állami függetlenség mit jelentett a nemzeti kultúra szempontjából, az igen bonyolult kultúrtörténeti kérdések sorát veti fel. Annyit mindenképp érdemes (elöljáróban is) megállapítanunk, hogy az MDP vezette Magyar Nép- köztársaság kultúrpolitikája ugyan nyilván nem felelhetett meg semmiféle demokratikus, akkortájt Európa nyugati felén létrejött, szabad választáson alapuló társadalom normájának, de azért Darvas József a magyar irodalom- történet múzeumának létrehozását fontos feladatának tekintette.10 Úgy tűnik tehát, hogy a „nemzeti kultúra” hagyományának egyes vonatkozásaitól, illetve magától a fogalomrendszer hagyományától való korabeli távolságtartás nem jelentette automatikusan az ország kulturális önazonosságának érdekeiről való lemondást. A politikatörténet fogalmi keretei kínálta vitákra való utalások rendszerezésénél vélhetően jobban járunk azonban, ha a múzeum alapításával kapcsolatos kontextust a kulturális antropológia hagyományába emeljük át. A Clifford Geertz által elemzett különbségtétel nation és country között minden bizonynyal részben alkalmazható az 1950-es évek Magyarországát jellemző kultúrpolitikai viszonyok elemzésekor is. (What is a Country ifit Is Not a Nation?)1' Azaz, az internacionalista MDP, amelynek gyakorlati hatalma az országot előbb megszabadító, majd megszálló szovjet csapatokra épült, ugyanakkor, amikor radikálisan megtagadott bármiféle kapcsolatot a Horthy-Magyarország hagyományával, igencsak érdekelt volt a népiesség (személyesen Révai által) 12 aktuálisan elfogadott normájának érvényesítésében. A Rákosi-korszak igazán nem szűkölködött a sajátos nacionalizmus szimbolikus politikai eszköztárána kihasználásában. Persze ne feledjük el azt sem, hogy ennek a magyar irodalom számára kultuszhelyként szolgáló múzeumi eszmének, az irodalmi kegyhelyek létrehozásának a szándéka és gyakorlata nem az 1950-es évekkel kezdődött el. A századelőn (1909-ben) nyílt meg a Petőfi Ház és gyűjtemény, amelynek jogörököseként a PIM végül létrejött. S ugyan 1954-ben nem eshetett szó nemzetről, de azért a Károlyi-palota akkor sem semleges, tehát kulturális allúziók, politikatörténeti jelentések nélküli hely volt. 1928-tól, majd 1933-tól ezek
