Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 60 is. Elődeink nagysza-bású, valóban az egész magyar irodalomban s az egész országban gondolkodó felfogásának egyik példája, hogy 1964-ben vidéki múzeumokhoz fordultak, és felkérték őket, hogy a tulajdonukban lévő irodalomtörténeti vonatkozású a-nyagról adjanak tájékoztatást. A máig meg nem valósult álom, a magyar irodalom központi katalógusának alapjai csillannak meg ekkor. Éppúgy megkezdődött az egész országra kiterjedő ikonográfiái adatgyűjtés és feltérképezés is, Berekméri Zoltán fotós járta a vidéket, s rögzítette az irodalom képben, szoborban, emléktáblán, síremlékben vagy épületben tárgyiasult emlékeit. A grandiózus elképzelés, az ikonográfiái kutatás egyik folytatója a fiatalon múzeumunkba került V. Somogyi Ágnes művészettörténész, akinek nevéhez Miklós Róbert, Lencsó László nyomán, Kerényi Ferenc mellett a kiállítások szemléletének, látványának modern szellemben történő megváltoztatása fűződött. Balkányi Enikő az alapító okiratban is benne foglalt feladatkört, az irodalmi emlékházak gondozásának, felújításának munkálatait irányította, s ő volt az, aki az egységbe szervezett és a PIM felügyelete alá tartozó országos hálózat kiépítését szorgalmazta közös együttműködéssel, hiszen: „Romba dőlt, s ma már a helyét is alig találhatni annak a kis vályogkunyhónak, ahol Batsányi született. Hasonló sorsnak esett áldozatul Vörösmarty öregkori lakóháza, s még sok kisebb nagyobb jelentőségű emlékhelyünk. A kis váli erdészházban, Vajda János legszebb éveinek színterén, istálló volt sokáig, s a horpácsi Mikszáth- kúriát az utolsó pillanatban mentettük meg az összedőléstől.”15 A feladatot máig érvényesen határozza meg: a PIM-nek munkája során állandó figyelmet kell szentelnie a helyi irodalmi hagyományok felkutatására, új irodalmi emlékházak életre hívására, a már meglévők berendezésének, muzeális anyagának gazdagítására, gondozására. Miklós Róbert nevétől, egész muzeológusi pályafutásától elválaszthatatlan a vidéki irodalmi emlékházak, emlékhelyek hálózatának kialakítása, az elpusztultak újraélesztése, új kiállítások létrehozása. A nemzeti tudat erősítése, a helyi irodalmi hagyományok megtartása volt Lengyel Dénes kutatásainak, munkásságának röviden összefoglalható célja, ebben, s az irodalmi topográfia módszertanának kidolgozásában, az adatgyűjtés szervezésében segítette munkáját Vargha Balázs, Molnár József és Margócsy József. Vezér Erzsébet az irodalmi muzeologia új területére szakosodott, amelyet mások ösztönzésére ő maga talált ki: megteremtette a hang- és videótár alapját, íróinterjúkat, életműinterjúkat készített itthon és külföldön. Nélküle szegényebbek lennénk Lesznai Anna, Sinkó Ervin, Mécs László, Ignotus Pál, Cs. Szabó László, Dienes Valéria, Gyömrői Edit hangfelvételeivel.16 Az intézmény
