Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
57 mintájára épült villában - valósult meg, amelynek életrajzilag semmi köze nem volt a költő mindennapjaihoz, így a szervezők fontosnak tartották, hogy az autenticitás látszata érdekében sokoldalú asszociációt keltve „rekonstruálják a kiskőrösi szülőház mestergerendás szobáját. Ahol a kegyeletes látogató látja az egyszerűséget, melyen a legédesebb szerelmi dalok költője született és látja a szegényes íróasztalt, melyen halhatatlan műveit írta.”7 Bár a Petőfi Társaság tagjai egy irodalmi emlékmúzeum alapjait rakták le, lelkes, mozgósító erejű gyűjtőtevékenységükkel a költőt, Petőfit és az írót, Jókait középpontba állító kiállítás létrehozásával, többnyire adakozásból származó gyűjteményi tárgyak feltérképezésével, tudományos, filológiai munka megindításával - kimondatlanul - hazánkban először intézményesítették az irodalmi muzeológiát. Petofi-Könyvtár címmel sorozatot indítottak a ház már összegyűlt anyagának publikálása és a Petőfi-kultusz ápolása érdekében. A kéthavonta megjelenő füzetek bevételéből újabb kiadványokat finanszíroztak. A sorozat darabjai egyként szolgálták a tudományos kutatást és gyűjtötték össze a már kialakult Petőfi-legendárium, adomakészlet, a népirodalomban keletkező mesés történetek tárházát.8 A szellemi és gyakorlati tradíciót - irodalmi emlékházak sorát - elindító Petőfi Ház a kezdeti, megközelítőleg egy évtizedig tartó lelkesedést követően nem volt képes önmagát fenntartani, s már 1925-ben a főváros kezelésébe került. A naponta 10-től 2-ig nyitva tartó múzeum a háború éveiben részlegesen üzemelt, majd hosszabban zárva tartott. Az ide látogatók Petőfi „szellemét” már kevésbé érezhették, ereklyéinek sokaságát laza rendetlenségben egymás mellé halmozva láthatták, elmaradtak a kiadványok, nem volt pénz Petőfi népszerűsítésére. Az épület 1945-ben bombatalálatot kapott, a hamarosan feloszlatott Petőfi Társaság írói hagyatékai a második világháború után is a főváros tulajdonában maradtak, a Budapesti Történeti Múzeum kezelésébe kerültek. 1946-ban a sérült gyűjteményt újra nyilvántartásba vették. A helyreállított, díszeitől megfosztott, puritánra változtatott Petőfi Ház 1948. március 15-én újranyitotta kapuját, ahol 1949-ben az új ideológia alapján megfogalmazott Petőfi- és József Attila-kiállítás nyílt. 1951-ben a kontinuitást megőrizve, ez az intézmény a múzeumügy általános rendezése során a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjához került s az állami múzeumok sorába vétetett fel. Anyaga ekkor Szántó Judit jóvoltából József Attila hagyatékával bővült. Ez a változás a rövid életű Petőfi és József Attila Múzeum elnevezésben jutott kifejezésre. Ady Endre kéziratai, relikviái egy részének Bölöni György közvetítésével történő megvásárlásával felmerült a Petőfi-Ady-József Attila, azaz a „forradalmi költők” múzeumának megteE. CSORBA CSILLA I Több mint félszáz év... A Petőfi Irodalmi Múzeum jubii
