Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 52 hoz kötődik. Évekkel ezelőtt láttam itt azoknak a hasonló elrendezésű dolgozószobáknak a sorát,16 melyek azt érzékeltették, hogyan adták tovább egymásnak az írók a magyar irodalom stafétáját. Heine és Düsseldorf példája Végezetül hadd térjek vissza ismét Németországra. Heinrich Heine - szülővárosában, Düsseldorfban oly sokáig problematikusnak tartott - emlékhelyét szeretném példaként említeni, mely mindenképp modellként szolgálhat az irodalmi müzeumok és írói házak fejlődése számára. Mert soha, sehol nem köny- nyű és nem magától értetődő az irodalmi emlékek ápolása. A Heinrich Heine Institut Museum 1970-ben jött létre Düsseldorf kétszáz évvel korábban alapított egykori választófejedelmi, majd porosz királyi, végül országos és városi könyvtárának újabb kori kéziratosztályából. Ezt, a könyvnyomtatás feltalálása óta fennálló állományt annak idején Heine és Robert Schumann is használta. Düsseldorf városa a középkori kéziratokat és a könyvgyűjteményt tartós kölcsönbe adta a jelenlegi egyetemi és országos könyvtárnak, ezáltal a Rajna-Berg vidék irodalmi, művészeti, zenei és tudományos hagyatékait, gyűjteményeit is tartalmazó, speciális könyvtárral rendelkező kulturális archívum és irodalmi múzeum „húzónevei” nemcsak névadók voltak, hanem a gyűjtés fő célpontjait is meghatározták. Az intézet múzeuma állandó kiállítását (a Bilker Strasse 12- 14-ben) elsősorban Heinrich Heinének szenteli. Az időszaki kiállítások ezzel szemben az intézethez illő témák irodalmi és tematikus bemutatását szolgálják, tehát a világirodalmat is, így rendezőik a más irodalmi múzeumokkal való együttműködést is ügyüknek tekintik. Egy kis melléképület a Schumann házaspár emlékét ápolja, utolsó közös lakásukban, mely véletlenül éppen az intézettel átellenben található. Habár Heine Bolker Strassé-i szülőházát 1990-ben Düsseldorf városa és a Nordrhein-Westfalen-Stiftung Naturschutz, Heimat- und Kulturpflege für die Offent-lichkeit (Észak-Rajna-Vesztfáliai Természetvédelmi, Szülőföld- és Kultúraápolási Alapítvány) meg tudta vásárolni a köz számára, használatát még mindig nem lehetett véglegesen úgy szabályozni, hogy az a költő emlékének ápolását szolgálja. A ház helyzete, melyről Heine is azt állította, hogy egyszer nagyon „különös” lesz, még mindig nem egészen kielégítő. Továbbra is a kedvező jövőben kell reménykednünk, valamint abban, hogy egyszer majd a város látogatói és lakói ugyanabban az élményben részesülnek itt, mint amilyenben Heine részesült Párizsban a Moliére-ház meglátogatásakor. Leírása
