Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
49 és az emlékezet erdejének friss levegőjébe merülve gyógyíthatjuk. Itt a legkülönbözőbb búvóhelyek között válogathatunk. A múlt és jelen különbözőségéből mégis egységet hoz létre a hagyomány, a tisztelet és a megjelenítés módja. Az írói házak mint az élményszerűség terei Amit a következőkben az egyéni múlt személyes emléktárgyaiból felidézni próbálok, az a mi összefüggésünkben maga az írói ház fogalma vagy az irodalomtörténet számára specifikusan berendezett irodalmi múzeum. Az írói házak és irodalmi múzeumok ugyanis olyan részeket alkotnak a városok és tájak nagy kontextusában, melyek nélkül környezetünk sivár lenne. Örömmel emlékszem vissza a magával ragadó és szellemes Alexander Kreinnel való találkozásomra, aki az 1970-es évek végén a moszkvai Puskin Múzeumban (mely oly sikeresen idézi meg a nagy költő emlékét) meg tudta mutatni az orosz főváros makettje segítségével, mekkora szüksége van a városnak e hatalmas területen eloszló különböző költői és művészi emlékhelyekre. A városrészekben mindenütt „lélekszikrák” bukkannak fel, melyek a megőrzendő írói házak irodalmi múltjára való emlékezéssel friss szellemet hoznak néhol unalmas környezetükbe. Kézenfekvő, hogy vallási hasonlattal éljek. Ahogy a templomok, zsinagógák, mecsetek és hasonló, Istennek szentelt épületek az ima és áhítat metafizikai kötelékével eredendően a békeszeretet és a tolerancia erényének akarják elkötelezni az emberi társadalmat, úgy az írói házak koszorút alkotnak a fantáziában és a nyelvben való meditativ elmélyülésből és csodálatból, amelynek mi vagyunk a haszonélvezői. Az elmúlt negyedszázadban részt vehettem, hálás látogatója lehettem számos ország legkülönfélébb írói házainak, elsősorban az ICLM (International Committee of Literary Museums) szervezésében. De már sokkal korábban alkalmam volt az irodalmi hagyományápolás efféle helyszíneinek meglátogatására, és az adott vendéglátó ország találékonyságának megcsodálására, mely- lyel kellő súlyt adtak az irodalmi emlékhelyeknek. Ezen emlékhelyek, irodalmi múzeumok „bűvölete”, melyek archívumaikkal, könyvtáraikkal és művészeti gyűjteményeikkel írói házakból alakultak ki, figyelemre méltó. Az ilyen intézmények, gyakran minimális lehetőségeikkel, sajátos megjelenési formájukkal és környezetükkel való kényes viszonyuk következtében egyedülállóak környezetükben. Bár emlékeim képzettársítása nem egészen elfogulatlan, és nem is teljes, mégis kifejezi elismerésemet az ötvenéves Petőfi Irodalmi Múzeum előtt. JOSEPH ANTON KRUSE I Költői emlékhelyek - irodalmi múzeumok és emlékhelyek bűvöletében
