Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 44 kiállításokkal jutalmazták, a potenciális donátorokat pedig lehetséges kiállításokkal csábították. A 80-as években már nem volt túl kedvező a helyzet a minisztériumban. A szubvencionált intézmények teljesítményét kritikusan nézték. A minisztérium csökkenteni kívánta a támogatás összegét, amennyiben nincs több látogató. Ettől a múzeumtól, mely elsősorban kézirattár volt, azt követelték, hogy a korábbinál jobban működjék múzeumként. A minisztérium szavaival: az irodalmi múzeum váljon élő irodalmi központtá. És ez - csodák csodája! - sikerült is. Az irodalmi múzeumban rendszeresen vannak rendezvények, mint például írók előadásai, díjkiosztók és hasonlók. A közönséget azonban leginkább a 90-es években létrehozott gyermek- és ifjúsági irodalmi osztály vonzotta. 1994-ben, a 40. születésnap ünneplésekor egy időszaki kiállítás nyílt az ifjúsági irodalomról: a gyermekkönyv-múzeum. Nagy siker volt, akárcsak az ifjúsági irodalomról szóló vándorkiállítás. A gyermekek csoportokban és szüleikkel együtt is áradtak a múzeumba. Úgy tűnt, a szülők szívesebben elmennek gyermekeikkel olyan könyvek kiállítására, melyekből este aztán felolvashatnak gyermeküknek, minthogy olyan könyveket nézzenek meg kiállításon, melyeket saját maguk olvasnak. 1997-ben egy egészen új, gyönyörűen berendezett hosszan nyitva tartó kiállítás nyílt felnőttek számára, de ez messze nem volt olyan sikeres, mint a gyermekirodalmi. Az olvasás elősegítése A minisztérium által követelt programok miatt a múzeumnak bizonyos időszakonként reflektálnia kellett saját irodalmi kiállításainak céljára. Ezzel kapcsolatban nemzetközi konferenciákon igazgatónk, Anton Korteweg az „érdekeltté tett szkeptikus” címet kapta. A varázsszlogen ebben az esetben „Az olvasás elősegítése” volt. Korteweg kételkedett benne, hogy az irodalmi kiállítások valóban elősegítik-e az olvasást. A tapasztalat azt mutatja, hogy az irodalmi kiállításokat általában azok látogatják, akik érdeklődnek az író iránt és már olvasták könyveit. A kiállítások célja legjobb esetben is csak az, hogy egy szerző műveit újraolvassák. Azok a kísérletek, melyek arra irányultak, hogy tematikus kiállításokra olyan látogatókat csalogassanak, akik nevelhetők az olvasásra, mind zátonyra futottak. Például megpróbálták Hága lakóit Hágáról és az irodalomról szóló kiállításra becsalogatni. Hollandia víz ellen folytatott küzdelmének nemzetközi híre van, de egy vízről és irodalomról szóló kiállítás csak kevés látogatót vonzott. Még az irodalom és a népszerű sportágak, mint a kerékpározás vagy a foci összefüggései
