Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 42 ványnak ajándékot adni, míg az államtól pénzt kértek volna. A mai napig nagy mennyiségű dokumentumot gyűjt így a múzeum, pedig csekély beszerzési költségvetésből gazdálkodik. Az alapítók másik okos döntése az volt, hogy a múzeum elöljáróságába különböző egyetemek, szerzői és kiadói érdekszervezetek képviselőit is meghívták. A Királyi Könyvtár igazgatója 30 éven át a múzeum igazgatója is volt. Ezen intézkedéseknek köszönhetően az új intézmény szilárd ideológiai és gyakorlati alapot alakított ki. Ezáltal - habár nem ment minden gond nélkül - nagyrészt sikerült félreállítani a konkurenciát a szerzeményezés során. A sikeres gyűjteményezést a személyes feltételek is garantálták. A múzeum fennállásának fél évszázada alatt csak két igazgatója volt. Mindketten résztvevői voltak az irodalmi életnek, jó együttműködést alakítottak ki az intézmény dolgozóival és támogatóival is. Gerrit Borgers 1954-től 1978-ig látta el a főigazgatói tisztet, miközben a háború utáni nemzedék legfontosabb irodalmi lapjának szerkesztőségi titkáraként dolgozott. Ezen kívül majd minden hollandiai (és flandriai) irodalmi szövetség elöljáróságának tagja volt. A művészekkel művészként viselkedett, ám hivatalos közegben, mint egy kaméleon, diplomatává változott. Utódja 1979-ben Anton Korteweg költő, irodalomtudós, kritikus lett, aki - Borgeshez képest inkább - a múzeum professzionális szervezetének kialakításával foglalkozott. Erre a lépésre a fenntartók egyre tárgyilagosabb politikája miatt is szükség volt. Korteweg verseiben egy irodalmi üzlet igazgatójának tekinti magát. Az első 12 évben a múzeum, bár kényszerűségből, számos kiállítást rendezett külső helyszíneken. Volt ennek előnye is. Először is a nagy kiállításokat többnyire más múzeumokban rendezték. így az irodalmi múzeum egy már létező közönségre építhetett és a meglévő kommunikációs eszközöket használhatta. Ezenkívül magától értetődően élt azzal a lehetőséggel, hogy több helyen is rendezzen kiállítást. Néhány tárlatot négy-öt városban is bemutattak, mely nagyon pozitív hatást gyakorolt a közönségre. 1965 végén, csaknem tizenegy év után a múzeum beköltözött első ott-honába, mely már nem ideiglenes helyszín volt. A kiállítások rendezése szempontjából ez a tény még nem jelentett javulást. Az épületben ugyan lehetett kisebb tárlatokat rendezni, de a kiállító terem teljesen alkalmatlan volt csoportok fogadására. így az iskola mint célközönség kiesett a látókörünkből. A múzeumnak megintcsak „házon kívül” kellett kiállítási tevékenységét kifej-tenie. A Herman Gorter és Henriette Roland Holst szocialista-kommunista költőkről szervezett kiállítás Amszterdam városi múzeumában 1977-ben több mint húszezer látogatót vonzott.
