Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Dialógus
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 308 modellként kell felfogni. Jauss is Bahtyin elméletét helyezi gondolatmenete középpontjába. Az irodalmi kommunikációban a dialogicitás fel- és elismerése Jauss szerint több szempontól is az alteritás problémájába ütközik: az alkotó és befogadó között, a szöveg múltja és a befogadó jelene között és a különböző kultúrák között fennálló időproblematikáról van szó. A hermeneutika reflexiója és a szemiotika analízise konkuráló módszerek egy tőlünk távoli szöveg alteritásának megfogásában. Ha a korszakokon túlívelő irodalmi dialógusban lehetséges az ön-megtapasztalás mások tapasztalatában, az esztétikailag közvetített alteritásnak meg kell tartania valamit és benne fellelhetőnek kell lennie valaminek, ami az idegenben újra-felismerhető. Jauss felfogása itt közelít leginkább ahhoz a husserli gondolathoz, amely szerint az idegen kultúrák előrehaladó megértésében lassan valamiféle „közös emberi” képzete alakul ki. Mint látható, az intertextualitás mint az irodalomtudomány egyik elmélete egy tágabb, kulturális kontextus részeként működik. Egy kicsit más perspektíva nyílik tehát akkor, ha az intertextualitás a kulturális emlékezet interdiszciplináris kutatási feltevéseivel kerül érintkezésbe. A Renate Lachmann által körülírt „mnemonikus tér” mint a szöveg intertextuális háttere pontosan definiál egy „helyet”: a szövegek összejátszása a hely, mely a szövegek mögött és között keletkezik. „A szövegek közötti tér nem a tulajdonképpeni emlékezet- tér-e? Nem változtatja-e meg minden szöveg az emlékezetteret, hiszen beleírva magát az architektúrába, magát az architektúrát is megváltoztatja. Az emlékezettér bele van írva a szövegbe, mint ahogyan a szöveg is beleírja magát az emlékezettérbe. A szöveg emlékezete az intertextualitása.”13 Itt már nem csupán a szövegek végtelen rétegzettségének ábrázolásáról van szó, hanem a megtapasztalás mechanizmusáról. A leíró intertextualitás a szöveghez mint „végső bizonyítékhoz” orientálódik. Mindeközben az olyan kifejezésekkel való kapcsolat, mint szövegháló-kiépülés, szövet-jelleg, szövegszövedék messzemenően metaforikus marad. Ugyanakkor az emlékezési tevékenységre való rákérdezés összefüggésében először jelenik meg az „emlékezésterek” modellszerű konstrukciójának kísérlete mint az intertextuális lektűrmunka színtere. E modellekben a szövegháló-kiépülés rendszer jegyeinek központi szerep jut. A kultúra Európáért - a Petőfi Irodalmi Múzeum az irodalomért Milyen feladatai vannak a Petőfi Irodalmi Múzeumnak országon belül, és hol, milyen módon tud bekapcsolódni az európai uniós vérkeringésbe? A Petőfi Irodalmi Múzeum az elmúlt időszakban komoly erőfeszítéseket tett arra, hogy
