Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)

Digitális tartalmak

255

fúl bele. Amúgy meg, mint minden emberi alkotásnál, az apró lapszusokat, bennfeledett, megmosolyogtató apróságokat számítógépen sem lehet kiszűrni. A szemcsés, átlyukadt papírnak ilyenformán párhuzamosa lehet a pixelhibás képernyő (mutassanak olyat, ahol ilyesmi nincs!), a freudi elszólások-elgépelé- sek pedig ugyanúgy léteznek, mint azelőtt, s a helyesírás-ellenőrző program vastag vörös aláhúzással még fel is hívja figyelmünket pszichés meghasonlott- ságainkra. Egyik ilyen kedvencem, hogy a „család” szót igen sokszor „csalásnak” gépelem, pedig Isten látja lelkem, igyekszem eleget tenni pater familiasi kötelmeimnek.

Manapság ráadásul valószínűleg több nyomtatvány jelenik meg, mint valaha, s egy átlagos metróutat sem tehetünk meg anélkül, hogy egy kisebb füzetre való szórólapadagot kezünkbe ne nyomjanak. Persze a napi-heti rendszerességgel megjelenő, változó igényességű prospektusok devalválják is a nyomtatott szó értékét.

Két tény azonban a komputer- és internet-használat kapcsán megkerülhetetlen. Az egyik definíciós kérdés. Vagyis a net kontra kultúra, számítógép kontra írott civilizáció szemlélet óhatatlanul generációs szemüveget visel. Példa erre, hogy mikor én a kilencvenes évek elején félve-remegve tapogatóztam újnak számító gépem vadonjában, másfél éves fiam egyszer beszabadult a szobába, és csípőből megnyitott vagy tíz vadonatúj fájlt, amelyeket én páni félelemben törölgettem ki, nehogy elveszítsek valamit, amit már korábban megetettem az egyfejű sárkánnyal. A példa jelképértékű: bizonyos nemzedékek számára a fenti éles választás fel sem merül, hiszen az internet és a számítógép - teljesen jogosan - mint a kultúra része jelenik meg számukra. Eszközváltás történt csupán.

A másik tény, hogy a világháló kultúrára, irodalomra éhes, nem feltétlenül nagy dózisokat fogyasztó tömegek szálláshelye, szörf-paradicsoma. Ezek az emberek írnak-olvasnak verseket, prózát, jóllehet ehhez néven nevezhető érdekük nem fűződik. A szakmai követelményekről nem mindig van sok fogalmuk, olykor meglepően éretlenül vagy meglepően éretten tudnak viselkedni e tekintetben. Ugyanakkor azonban nagyon is érzékeny írástudók, sajátos, határozott véleménnyel, s ráadásul többnyire nem bénítja őket a papírirodalmárokra sokszor jellemző féltékenység vagy tekintély tisztelet. Dokk című internetes versfolyóiratunk számos költő műveit prezentálja, a kezdőktől, ismeretlenektől egészen az élő klasszikusokig. Lehet szavazni a versekre, s bárki hagyhat üzenetet a költőknek. Orbán Ottó halála után három-négy hónappal hosszú, érzékeny olvasói véleményt kapott, benne néhány apró megjegyzéssel, mit írt volna át egy kicsit az amúgy remek versben az illető. Vagyis nem számít,

LACKFI JÁNOS I A szegény ember winchesteré. Elektronikus üzenet és eleven szó