Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
23 Mi történt e tárgyakkal, amikor a múzeumba kerültek? A múzeumban e tárgyak és a hozzájuk kapcsolódó történetek átváltoztak. A mindennapi, tucattárgyakból is relikvia lett, az egyszeri, hétköznapi történetekből pedig közös mese. A Petőfi Ház látogatója úgy érezhette, hogy ez a sok-sok egyedi élettörténetet őrző tárgy valójában egy nagy közös gyűjtemény darabja. Mindegyiknek megvan ugyan a maga privát vonatkozása, története, de mégiscsak a közös mesét szövik tovább, variálják. Ahogyan az egyéni emlékezet beolvadt a közösségibe, úgy váltak a mindennapi használati tárgyak és a személyes emlékek monumentummá. Vagyis egyre inkább a közösségi emlékezetre méltó értékként mutatkoztak meg. Nem nyomként tehát, amely után nyomozni kell, hanem jelként, amelyet egy kultúra meg akar őrizni a jelen és az eljövendő korok számára, s fel akar emelni a látásra érdemes dolgok sorába, vagyis meg akar tartani a mindenkori közösség emlékezetében.62 E közös történetet azonban nem egyformán írhatta mindenki tovább. Erről a hitelesítés intézménye gondoskodott. Kéry ugyanis nemcsak összegyűjtötte, hanem hitelesítette is a tárgyakat és a történeteket. Vagyis volt valaki, aki egy helyi közösség által igaznak és hitelesnek tartott tárgyakra és történetekre azt mondta: ez igaz, ez hamis, ez bekerülhet a közös gyűjteménybe, ennek nincs ott helye, ez a közösségi archívum része, ennek viszont semmi keresnivalója sincs ott.63 A hitelesítés, bár megalapozott, tudományos ismérvek alapján és a tudományos igazság érvényre juttatása érdekében történt, hatalmi eszközként is működött tehát. Hiteltelennek nyilvánítani ugyanis egy tárgyat vagy egy elbeszélést ebben az esetben azt jelentette, hogy nem vettek tudomást arról az értelemi keretről, amely között ezeket mások hitelesnek tartották. Vagyis nem vettek tudomást a tudás és az emlékezet konjunktív természetéről, arról, hogy mindkettő helyzethez kötött, hogy van olyan értelmezési keret, van olyan közösség, amelyben ezek a tárgyak és elbeszélések tudományos megerősítés nélkül vagy hitelesítés/cáfolat ellenére is hitelesek, mert szerepük van az egyén és egy kisebb, helyi közösség önértelmezésében, önbecsülése fenntartásában, részei a közösségi emlékezetnek.64 Vagyis épp arra nem voltak kíváncsiak, ami fontos lett volna: mit mond Petőfiről a néphagyomány. A hitelesítést az a meggyőződés éltette, hogy van olyan tudományos (az egész nemzeti közösség számára érvényes) igazság, mely felülírhat más személyes vagy a helyi közösségben érvényes igazságokat,65 a tudás tehát abszolút, és nem konjunktív természetű. Ebben az értelemben a hitelesség és érvényesség megvonása a cenzúra, vagyis a kizárás intézménye volt. A Kéry nevével jelölt társaság tekintélye ugyanis elválasztotta egymástól a nemzeti emlékezetre méltó és a felejtésre ítélt tárgyakat és történeteket.66 LAKNER LAJOS I Múzeum, emlékezet, elbeszélés. A Petőfi Ház és az irodalmi muzeologia születése
