Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 22 konstruált, hanem a mindennapi élethez igazodó Petőfivel találkozhatunk,55 másrészt - s ez az előbb mondottak szempontjából különösen fontos - e történetek mindenekelőtt egy-egy kisebb közösséghez tartoztak, még akkor is, ha az egymástól messze eső helyeken mesélt legendák sok tekintetben hasonlóak voltak. Egy adott helyhez és személyhez való tartozásuk döntő jelentésteremtő mozzanatuk volt.56 Hasonlókat mondhatunk el azokról a tárgyakról is, melyek csak áttételesen kapcsolódtak Petőfihez. Azokról az ipari termékekről van szó, melyeken valamilyen Petőfi-ábrázolás volt látható. Ezeknek éppúgy a gyűjteményben volt a helyük. A Társaság úgy vélte, ha nem gyűjtenék össze őket, akkor idővel kiesnének az emlékezetből. Múzeumba kerülve azonban alkalmasak arra, hogy élettel telítsék meg az irodalomtudósok által megrajzolt, elvont Petőfi-képet, hisz azt mutatják meg, hogy a társadalom milyen széles rétegei szeretik és tisztelik Petőfit. Ezért lehettek a Petőfi Ház kiállítási tárgyaivá: „Össze fogjuk gyűjteni és kegyelettel meg fogjuk őrizni az összes iparcikkeket, melyek valamelyes vonatkozásban vannak Petőfi szelleméhez. A legnaivabbakat és legnyersebbeket is, mert hiszen azok is kedves gyümölcsei egy nemzet hervadhatatlan szeretetének.”57 Mindezek alapján elmondható, hogy a Petőfi Ház nemcsak azért tekinthető modern értelemben vett múzeumnak, mert a láthatatlan láthatóvá tételére vállalkozott, hanem azért is, mert tömeghatás elérésére törekedett. Nem volt olyan társadalmi réteg, melynek tagjai a kiállítás megtekintése során ne találkoztak volna olyan tárgyakkal, melyek ne lettek volna ismerősek a számukra. A Petőfi Ház alapítói, úgy tűnik föl, a hatás szélességére alapozták a kiállítás sikerét. Ha összevetjük a Ház költőről sugallt képét a századforduló Petőfi-kul- tuszában megformált és széles körben elterjedt Petőfi-képpel, akkor a kettő között szinte semmi eltérést nem találhatunk. Elég csak a Petőfi Könyvtár Petőfi a magyar költők lantján című kötetét a kezünkbe vennünk.58 A házbeli kiállítás szinte minden fontos momentumának megtalálhatjuk szövegbeli megfelelőjét. A kötet közli például Jókai 1899-ben írt Apotheozis című versét, mely már az első két sorában azonosítja Petőfit a hazával és a szabadsággal, majd a költő halálát az utóbbiak pusztulásával. Hamarosan felbukkan aztán az a - Petőfi Háznak is alapjául szolgáló - gondolat, hogy mégiscsak van haza és szabadság, mert Petőfi költeményeiben megőrződhettek.59 A Petőfi Házhoz hasonlóan Jókai verse is a Petőfi-kultuszban egységessé lett magyar nemzetet idézi meg,60 továbbá látomásában a Ház egy görög stílusban épült csarnokként (pantheon) jelent meg.61
