Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi m 210 tam. Ez a régi játék mégis félelmes, mint minden kísérlet, amikor az ember ágaskodik, hogy belásson egy pillanatra a sötét jövőbe. Luca azt jósolta, hogy egy regényem, a »Gyertyák« francia kiadása, amely »Les Braises« címmel most jelenik meg Párisban, ott siker lesz és ez segít rajtunk. A játék gyermekes, s mégis van benne valami borzongató.”47 Egy hidegháborús Európában nem lehetett siker a múltat, egy korábbi kor értékeit ily módon dicsőítő „korszerűtlen” regény, egy egységesülő és más egzisztenciális-lélektani helyzetben lévő Európában viszont kötelező olvasmány- nyá válik/válhat. (A korábbi sikertelenségnek más oka is volt: az írónak nem volt állandó kiadója és fordítója, bár barátja, Podmaniczky Tibor viszonylag biztos pont volt és egyfajta állandóságot biztosított e nyelvterületen. Ugyanakkor az emigrációban mindig nehézséget jelentett az olvasóközönség megszerzése, elérése is.) A legújabb kori (siker)történet 1998-ban kezdődött, amikor a milánói Adelphi Kiadó megjelentette az író említett regényét Le braci (Parazsak)48 címen. Az első kiadás áprilisban jelent meg - decemberben már a tizedik kiadást vehették kézbe az olvasók; az ismeretlen magyar író művét csak egy szicíliai kalandregény előzte meg a sikerlistán. (2007-ben jelent meg a mű 38. kiadása, s ez mintegy 400 000 eladott példányt jelent.) Többnyire Roberto Calasso olasz írót és kiadót tartják a siker elindítójának, aki a szinte visszhang nélküli francia megjelenés után a regény olaszországi premierje előtt ezt mondta: „...a világirodalmi klasszikusokkal, Thomas Mann és Franz Kafka műveivel vetekedő Márai prózája.” (Franciaországban mindösz- sze néhány recenzió jelentette a könyv megjelenését, de nem követte ezt egy, a többi országra jellemző elementáris érdeklődés az író és más művei iránt. „Kimért siker” - talán ez a megfelelő kifejezés, hiszen mindezzel együtt a francia olvasók is kézbe vehették valamennyi, a többi országban kiadott kötetet, legutóbb Szabadulás című regénye jelent meg. Ezzel együtt az itteni recepció mélyebb elemzése még várat magára.) Az olasz kritikák többsége a mű különleges, arisztokratikus hangnemét dicsérte. Pietro Citati49 pl. a mű csúcsának tartja a tűzben szétporladó sárga napló képének különös vonzerejét vagy az öreg dajka csókját. Az íróról azt az általános véleményt fogalmazza meg, hogy „kiapadhatatlan kút, amiből mindig valami új tör elő”. A recenzensek előszeretettel hasonlítják Márait a Monarchia-élménykor miatt Robert Musilhoz, Joseph Roth-hoz, Arthur Schnitzlerhez. (Valószínűleg azért is népszerű a „Monarchia-irodalom”, mert előképe egy egységes Európának, annak minden gyengesége és hibája ellenére. Ferenc József birodalmának hibáit természetesen Márai is látja, mégis újjáalkotás-
