Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
211 ra, újjáálmodásra serkenti és a művészet által örök életre ítéli a Monarchiát, annak világát és alakjait. A Corriere della Sera kritikusa, Antonio D’Orrico50 szinte felkiált a műről írt cikkében: „Ó, milyen filmet csinálhatott volna ebből Luchino Visconti!” A Diario című lap a titokra helyezi a hangsúlyt:51„A tér és az idő a regényben mélyen összefonódott: legalább úgy őrzik a titkot a kastély falai, ahogy őrzi azt tulajdonosának lelke.” A milánói Panorámában52 pedig ezt olvashatjuk: „Az intézet salétromszaga vagy a kastélyban a penészé, a bevetetlen ágyak illata vagy a dohányé, a vízé a gyarmatokon, a bőr lovaglófelszerelésé, mind-mind olyan apró és pontos részletek, amelyek segítségével, a valódi eseményeket a háttérben hagyva, Márai újjáéleszti a tegnapok világát.” (Egy évvel később a torinói könyvvásáron az előkelő negyedik helyen végzett az újabb Márai-regény, az Eszter hagyatéka, és ekkor kezdődött a Márai-művek legkülönbözőbb nyelvekre fordítása: finn, katalán, görög, japán, baszk...) Az olaszországi siker fertőzte meg Németországot, s utána egy csapásra egész Európát. A németországi több tízezres példányszám, a bestseller listán szemtelenül előkelő hely (A gyertyák csonkig égnek 3. helyen állt a Die Zeit listáján, megelőzve az akkor Nobel-díjat kapott Günter Grasst!) jelezte: többről van szó, mint egy elszigetelt jelenségről. Marcel Reich-Ranicki, a német kritikusok irodalmi pápájának aposztrofált kritikusnak a német televízióban elhangzott plasztikus mondata bizonyára nagy lökést adott az író sikerének: „Aki ezt a könyvet nem olvasta, lemaradt a 20. század irodalmáról.” A kritikus még 2006 nyarán is így nyilatkozott a Frankfurter Allgemeine Zeitung internetes kiadásában az olvasók által feltett kérdésre: „Márai prózája társadalomkritikus, lélektani és gondolkodásra késztető próza. Hagyományos irodalom? Igen - és mégis szokatlan és a regény kereteiből kicsúszó művekből áll. Monológok artisztikus egymásba olvasztása. Retorikus és teátrális elemekben nem elmarasztalható, de a végső nagy kérdést soha nem mulasztja el feltenni.”53 így érthetőbb, hogy a frankfurti könyvvásár magyar bestsellere a Die Glut címen megjelent mű volt.54 A német kritikák többsége nem a finom részleteket hangsúlyozta, sőt, olyan is akadt, aki az olaszoknak tetsző aprólékos leírásokat giccsnek nevezte. A Berliner Zeitung55 recenzensét „az ezredes monológjából sugárzó szug- gesztív erő” ragadta meg, míg a Die Tageszeitung56 női cikkírója nőellenesnek aposztrofálja az írónak a következő megjegyzését: „Ezt az érzést csak férfiak ismerik. Barátság a neve.” Ugyanakkor az életművet kiadó Piper Verlagnál egyértelműen „rejtett kincsként”, „korábban fel nem ismert klasszikusként” említik az írót. MÉSZÁROS TIBOR I Az élet orgazdája az ember. Vágy a teljes életmű után
