Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
173 Kassák Lajos, köszönhetően széles körű ismeretségének, amelyre szerkesztőként, művészeti íróként, íróként és képzőművészként tett szert, elég jelentős műtárgyegyüttest tudhatott magáénak. 1915-ben öt linómetszetet, 1917-ben egy olajképet kapott ajándékba Mattis Teutsch Jánostól. Az 1917 őszén a Ma kiállítótermében rendezett tárlat katalógusának bevezetőjét Kassák írja, s ebben elismerőleg szól Mattis Teutschról, kiemelve, hogy szemben Nemes Lampérth monumentális, tárgyhoz szorosan kötött festészetével Mattis Teutsch az érzéki színekkel formált anyagiságnak az esszenciáját nyújtja. A festő-grafikus beváltja a hozzá fűzött reményeket, 1919-es emigrációját követően pályája felfelé ível, 1921-ben, Berlinben a Sturm kiállításán pedig már együtt állít ki Paul Klee-vel, majd Archipenkóval, Chagall-lal. Kassák tulajdonába kerül az évek során Bokros Birman Dezső, Czóbel Béla, Gadányi Jenő, Hincz Gyula, Márffy Ödön, Perlrott Csaba Vilmos, illetve Bálint Endre több munkája is. Bálint 1946 és 1962 között négy művet dedikál Kassáknak, kettőt az alábbi szavakkal: „Kassák Lajosnak 60 éves születésnapjára a legnagyobb tisztelettel és szeretettel Bálint Endre 947 III 22”, illetve 1962. XII. 23-án: „Kassák Lajosnak nagyrabecsüléssel és szeretettel Bálint”. Bálint Endre festőművész több mint mesterének tekintette Kassákot. Az alkotás lelkileg gyötrelmes kínját és örömét, utolsó éveinek betegsége, kényszerűen szűkre szabott munkalehetőségei miatt talán még nála is árnyaltabban képes megélni. Ifjúságának éveitől kezdve egyként meghatározó számára Kassák verssorain kívül anyai nagybátyjának, Osvát Ernőnek szigorú esztétikai mércéje, valamint Füst Milánnak és József Attilának írásai, gondolatai a művészet mibenlétéről. Visszaemlékezéseiben olvashatjuk: „«Minden ellenemre van, én nem kívánok többé táncokat» - írja Füst Milán, ez a komor lélek, és most eszembe jutott, hogy 44 évvel ezelőtt, amikor bal tüdőm kilyukadt, és ugyanitt feküdtem, Füst Milán Változtatnod nem lehet és József Attila Nagyon fáj című verseskötetét hoztam magammal. A két kötet címe életmottóm is lehetne.”7 Bálint ifjúkorában írónak készül, ugyanakkor rajzol is. Zelk Zoltán odavetett szavai „- Bandikám, te tulajdonképpen festő vagy, hagyd a fenébe az irodalmat.”8 - lendítik túl a dönteni képtelenség folytonos bizonytalanságán. Kassák az 1960-as évek elején már érett művészt talál a pesti műteremben, ahol meglátogatja a frissen Párizsból hazaérkezett Bálint Endrét. Az elé kitett párizsi munkákat méregetve szinte csodálkozó, elismerő tréfás morbidsággal konstatálja: „Na Bálint, mágá akár már meg is hálhát”.9 Különös, hogy Bálint Endre, a festő ekkoriban éppen ismét szükségét érzi, hogy szavakból is építkezzen - verseket ír. KOVÁCS IDA I Huszadik századi magyar művészet magyar írók hagyatékából
